A Keltetés

Eredeti publikálás: 2022. június 27.

Hosszú idő után - egyelőre más helyett - egy gyors és kíméletlen filmkritikával jelentkezek. A Keltetés egy svéd-finn (skandináv) horror-dráma, illetve pontosabban testhorror és családi dráma keveréke. Mondjuk úgy, hogy különlegesként szánt egyedi történettel rendelkezik és promózva nagyon érdekes hírmorzsák is érkeztek a filmről. Egyrészről van benne valamennyi Alien utalás, másrészről pedig a skandinávok általában érdekesen elrugaszkodott világképeket szoktak bemutatni. Ezért nagyon felkeltette az érdeklődésemet és mindenképpen látni akartam. De az már az érem másik oldala, hogy az izgalmas promózások után végül igazából milyen nyomot hagyott.

Tinja látszólag tökéletes életet él szüleivel és testvérével. A fiatal lány tehetséges tornász és kitűnő tanuló, amiről édesanyja rózsaszínbe csomagolt vlog-bejegyzéseiben dicsekszik a világnak. Ám ez csak a látszat, Tinja anyja sötét titkokat őriz és lánya minderre elkezd ráeszmélni. Egy napon Tinja egy különös tojást fedez fel a közeli erdőben, majd hazaviszi és elkezdi segíteni a fióka kikeltetését. Nem telik el sok idő, mikor a tojás hatalmasra nől és előtör belőle valami. Tinja vígasztaló megváltást várt volna egy fiókától, ám egészen mást kelt életre...

A történet nagyon jó alapötletet tartalmazna a képmutató zsarnoki anya mellett a kamaszkori felébredésről és vele szorosan összekapcsolódva egy bosszúálló természetfeletti séma megjelenésével. Ám konkrétan ennyi pozitívumot tudok elmondani, mert a jóféle felvázoláshoz nagyon silány és hiányos megvalósítás párosult. A beharangozásokhoz viszonyítva sokkal többet vártam volna tőle és bőven meg is lehetett volna alkotni azt a többet. Igazából nagy világsikerek helyett én is jobban szeretem a különleges gyöngyszemeket, de ez most nálam nagyon nem ment át a rostán. Ott kezdődnek a gondok, hogy a természetfelettivel kapcsolatos "miért" vagy "hogyan" gondolatra egyáltalán nem tudunk semmilyen képzeletbeli választ sem adni és mintha a jelenetek nem sorban kapcsolódnának össze. Enyhe spoiler: Tinja könnyeit magába olvasztja a tojás és ezzel valószínűleg átveszi a dühével társuló fájdalmait, de addigra a tojás már érthetetlenül óriási. Tinja lelki vívódásai valójában szintén nincsenek kidolgozva a filmben, csak halovány utalásokból tudjuk értelmezni a látottakat. Másrészről több negatív karaktert és több támadást is felvázolhatott volna a sztori, egy erős horror-dráma helyett lagymatag vízben hánykolódik. Persze a dráma fő irányvonalát anyuka adja, de lebilincseléshez lehetett volna fokozni például komolyabb rivalizálással vagy iskolai terrorral is. Enélkül például az egyik támadás igazi mély indok nélkül maradt, a készítők csak úgy mutattak valamit és szerintük ez így jól van. Hát nincs jól egyáltalán. Folyamatosan pörgött a fejemben, hogy minek kéne történnie és mit írhattak volna meg. A lehetőség végig ott volt és kiaknázatlanul maradt. Harmadrészről pedig a film semmilyen módon és semmilyen szálhoz nem ad értelmes vagy kielégítő végkifejletet, csak óriási fejfogást eredményez. A film saját magát végleg földbe tiporja. Ha legalább azt meg tudták volna csinálni normálisan és igazságot tenni Tinjának, akkor az valamit javított volna rajta. Emellett nálunk a Filmiroda is eltúlozva elemezte át, hogy mennyire erős film és 18-as karikát kapjon. Sajnos eléggé alulteljesít ebben is. A horror-kedvelés ellenére félelemkeltő és undorító jelenetekre máig érzékeny vagyok, de A Keltetés alig-alig tudott hatni.

Óriási kár A Keltetésért, pedig nagyon vártam és sokkal több lehetőség szunnyadt volna benne. Én rögtön küldeném remake projektre vagy ki sem engedtem volna így a világba. A szokatlan történet miatt egyszer meg lehet nézni, de csodát senki ne várjon. Ez a tojás feltört, de nem egy finomabb étel készült belőle.

16 éven felülieknek ajánlott.

Értékelés: 10/5

Krémes lencsefőzelék (húslé nélkül)

Eredeti publikálás: 2022. január 6.

A kialakult eltűnésem után az új évbe érve eljött az idő valamivel életjelt adnom magamról. 2021-ben egymásra épülve sok olyan kellemetlenség történt velem, ami kizökkentett a saját életvitelemből. Példának okáért párommal, nyaralásokkal, családtagokkal is gondok adódtak. Egyik gond épült a másikra és kezdtem elveszni a sötétben. Elkezdtem akaratlanul is háttérbe szorítani magamat család kisegítésével és más elfoglaltságokkal, amivel sajnos szó szerint valamennyire az egész eddigi lényem is háttérbe szorult. (Koronához semmi köze a dolgoknak.) Az eddigi sűrű kritikaírások még lapulnak kis ideig, de egyelőre kisebb évindító kárpótlást hoztam egy ünnepi ételből kialakított sajátos változattal. Ugyan pont kifelé tartunk az ünnepi időszakból, de soha nem késő megosztani egymással az újdonságokat. ^^ Ez a recept úgy alakult ki, hogy anyum lábával történt egy kis baleset és decemberben kénytelen voltam saját szakállra teljesen átvenni a stafétát. Méghozzá úgy, hogy igazából főzelékeket soha nem főztem a rántás miatt. S most a szükség nagy úrrá vált. Szerencsére könnyen belerázódtam és már háromszor főztem sikeresen főzeléket finoman. Na jó, második eset után zöldbab elsőre tönkrement valamitől. De utána újra nekilátva az is isteni lett. :D A lencsém esete pedig azért különleges, ugyanis anyum nélkül én nem készítettem sonkával főtt húslevet és teljesen saját ötletekkel álltam neki. Amiből mégis kb. ugyanolyan jó főzelék sikerült és én lepődtem meg a legjobban. :-) Nincs más, mint lássuk a saját lencsefőzelékem elkészítési fortélyait. ^^

 

Hozzávalók kb. 4-5 adaghoz:
- 500 g. lencse,
- 2 babérlevél,
- 1 leveskocka tetszőleges íz szerint,
- ételízesítő por ízlés szerint,
- 1 evőkanálnyi nádcukor vagy kristálycukor,
- 2 evőkanálnyi kókuszzsír* vagy egyéb növényi olaj,
- 2-3 cseppnyi fokhagyma-krém,
- 3 evőkanálnyi barna liszt,
- 1 teáskanálnyi őrölt pirospaprika,
- fél deci főzőtejszín vagy tej.

 

Elkészítés

Fél kilós csomagolású hagyományos lencsét még a tényleges készítés előtt beáztatunk legalább egy éjszakára vagy akár egy teljes napra. Ezt követően főzés kezdetekor leszűrjük, egy fazékban ellepve feltöltjük tiszta vízzel, és feltesszük forrni. Figyelem! Zöld lencsét nem szabad hosszú időre beáztatni, mert szétmállik!
Hozzáteszünk a lencséhez két babérlevelet, egy tetszőleges ízesítésű leveskockát - akár egymástól különbözve, ízlés szerint meghintve - 1 evőkanálnyinál mégsem több - Vegetát vagy bármilyen ételízesítő port, és 1 evőkanálnyi cukrot. Én kizárólag nádcukorral dolgozok. Leveskockával kapcsolatban erőleves kocka vagy marhahús kocka jól helyettesítheti a klasszikus recept füstölt levét. A többi főzeléknél mindig erőleves kockát használok, lencsénél előfordul füstölt kocka használata.
Amikor az alaplé forr és megpuhul a lencse, elkészítjük a rántást. Feltesszük lassú tűzre az olajat kb. 2-3 cseppnyi fokhagyma-krémmel vagy akár hagyma pirításával. Az olajhoz hozzáadagolunk 2 evőkanálnyi barna lisztet, sűrűsödő állapotában csomómentes zsemleszínűre kevergetjük, a tűzről leemelve hozzákeverünk 1 kiskanálnyi őrölt pirospaprikát, valamint az alapléből merítünk belőle és még utoljára masszás állapothoz jól elkeverjük. A rántásunkat különböző módszerek közül választva lassan belekeverjük a lencséhez, én szitát helyezek a fazékba és azzal keverem bele a rántást. A rántással egyszerre vagy a felkeverés után lehet belelöttyinteni a tejterméket, s azzal krémesre keverjük az ételünket. Eredetileg főzőtejszínnel készítettem. Ezzel elkészül az ünnepi főzelék kicsit másképpen és mégis egyszerűen.

Ha valaki szereti a lencsefőzeléket és az ünnepi időszakon kívül is szívesen fogyasztaná, bármikor bátran próbálkozhat többféleképpen elkészíteni. Szabadon fogyasztható hozzá bármilyen hús, rántott párizsi, rántott sajt, és például a kisütött paníros "Pufóka" is. :-) ^^

*Tapasztalataim szerint egyedül a lencsével jól működik a kókuszzsír, más főzeléket étolajjal készítek. Próbáltam szőlőolajjal is, de alkalmatlan. Egyébként kókuszzsírral rendszeresen sülteket készítek, így például a főzelékekhez is.

 

Ami pedig engem illet és a blogot érinti: semmiképpen nem szeretnék elfelejtkezni róla, két könyvkritikával muszáj volna érkeznem valamikor, egyikük igazából régóta húzódik már, s remélhetően egyszer majd visszarázódhatok a saját ritmusomba. De jelenleg átmenetileg szünetelek.

Légből kapott szerelem

Eredeti publikálás: 2021. május 22.

Erdős Zsuzsanna az eddigi összefüggő regényei után egy-kötetes történetet hozott el számunkra, mely eléggé más légtérbe repít minket. Bár megjelenés után kissé később sikerült hozzáférnem, de már vártam és komolyan meglepett engem.

Dóri 16 éves, nagyjából átlagos kamaszlány, megértő szülőkkel, normális családdal a háta mögött. A mindennapjait maximum a bátyja keseríti meg, de öccsével nagyon jól megvannak. Dóri felhőtlen gondtalanságban éli a tinik mindennapi életét, suliba jár, közepesen érdekli a tanulás, találkozik a barátnőivel, titokban harcművészetet tanul, majd előzetes sejtelme nélkül rendezett kis élete hamarosan fenekestül felfordul. Az események akkor gyorsulnak fel, amikor Dóri egy angliai nyelvtanfolyamról repül hazafelé. Ettől a naptól kezdve szó szerint elszabadul körülötte a pokol. Eleinte értetlenül és ezt követően egyre ijedtebben szembesül azzal, hogy kezdi elveszíteni a kontrollt saját maga felett. Hamarosan rájön, hogy minden körülötte zajló történés valamilyen fura módon a repülőgépekhez és a repüléshez kapcsolódik. Vajon mi okozza ezeket a furcsa és lassan ijesztővé váló jelenségeket? Ekkor Dóri nyomozni kezd és meghökkentő felfedezéseket tesz egymást követve. Vajon jól tette?

Romantikus küzdelmeket követően Zsuzsa ezúttal egy nagyon egyedülálló és rendhagyó mély történetet hozott el nekünk az ifjúsági palettára. A cím ellenére a könyv eléggé hosszan teljesen más és komoly alaphelyzetekből építkezik a műfajra jellemző romantikus közeg helyett. Dóri egyre zordabbá váló lelki ösvényén taposva egy rejtélyesként felbukkanó pszihoszomatikus betegségtől kezdve lappangó családi titok felderítésén át sorsszerű események gyors sodrását követhetjük nyomon, melyek mindegyike a repülésre vezethető vissza. Spirituális gondolatvilágom miatt nagyon szimpatikus volt számomra az az alaphelyzet, ahogyan Dóri életében egyik napról a másikra felbukkantak az egymáshoz kapcsolódó elrejtett sorsszerűségek és személyek. Mint amikor egyszercsak eljön az idő és az élet az arcunkba tol mindent. Lehet az akár jó vagy akár rossz. (Persze nézőpont kérdése is.) Lehetetlen volna spoiler nélkül írni minderről és a rejtélyek kibontakozásáról, de a zűrös eseményláncolatok végül egy szép teljes körképet alkotnak meg. Mindemellett el kell mondani, hogy minden szereplő nagyon jól megalkotott karakter lett és Dóri fejlődőképes tettrekészsége is abszolút pozitív hatású. Azonban a rejtélyes történet tartalmazott számomra döcögéseket és hiányosságot is. Egyrészről Dóritól nagyon sok elmerengést olvashatunk, amik megszakították és lelassították az izgalmas láncolatokat. Ezek közé tartozik egy olyan fellángolás is, ami igazából nem tett hozzá pozitívan a történethez és számomra inkább teljesen kihagyható lett volna. Ilyen pontokon részemről veszített a gördülékenységéből. Másrészről Zsuzsa a szokásához híven nyitottan hagyta a végkifejletet, ám szerintem ezúttal pedig valóban célszerűbb lett volna a lezárást jobban kifejteni az érzelmek megfelelő helyrepofozásáért. Már csak azért is, mert őszintén szólva a felbukkanó nagybetűs Fiúkarakter bizonyos kirohanásával abszolút nem tudtam azonosulni és azt követően számomra - pont a cím ellenére - a végére mégis hiányosak maradtak az érzelmek.

A gördülékenységhez és az érzelemvilág lezárásához több elem juthatott volna, de mégis egy nagyon összetett élvezetes alkotást kaptunk Erdős Zsuzsannától. A komoly témák ellenére Zsuzsa ezúttal visszafogta az erőszakot és a trágár beszédet, de a mély lelki evezések miatt szintén nem sorolnám alacsonyabb korhatárba e könyvet sem. Várom a következő alkotását, amiről már olvastam érdekes hírmorzsát. :-)

16 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Alien: Izoláció

Eredeti publikálás: 2021. május 1.

Nagy hírként robbant előző év végén, hogy magyarul is megjelenik az "Alien: Isolation" című játék hivatalos regényváltozata. Mindenki dícsérte a történetét és állítólag felidézte az Alien régi feszültségét. Ugyan én nem vagyok gamer, de az Alien rajongójaként mégis nagy kíváncsisággal érdekelt a könyv is. Végül a regényváltozat mégsem hagyott nagy benyomást maga után.

~Egyéb megjegyzés a blogolvasóimnak: hosszú szünet után sikerült kitennem e bejegyzésemet, sajnos sok más dologgal foglalkozok mostanában, ezért elnézést is kérek, emellett gondok is adódtak életemben, és nem sikerül annyira bőszen ide jutnom. Koronához köze nincs, ez senkinek eszébe se jusson. Ráadásul Alien ellenére nem nyerte el tetszésemet a könyv és rövidebben is fejeztem ki magamat.

Amanda Ripley élete soha sem volt könnyű: szülei a szegénység peremén vergődtek, így édesanyja kénytelen volt különböző nem éppen veszélytelen munkákra szerződni és ezután végül a Nostoromo kereskedelmi teherhajó fedélzetére került. A mélyűri hajó eltűnését követően Amanda immáron felnőttként egyetlen dologra összpontosít: vajon mi történhetett valójában Ellen Ripley-vel. 
Küldetése során Amanda megjárja az ismert világ legmélyebb bugyrait, ahol igazán kevés személyben bízhat az ember. S amikor már érzése szerint legmélyebbre zuhant, mégis felragyog előtte egy új reménysugár. Ezt követve elutazik a távoli Szevasztopol állomásra, hogy végre választ kapjon a kérdéseire. Ám az állomás romokban hever, méghozzá az eddigi legrettenesebb idegen élőlény miatt. Amanda nem tehet mást, mint édesanyjának nyomdokaiba lépve megpróbálja túlélni vérfagyasztóvá váló küldetését. 
A regény - eredeti nevén szólítva - az azonos "Alien: Isolation" címmel ellátott videójáték hivatalos adaptációja.

Ahogyan a fülszövegből felfedezhető, a történet a mozisorozat első-második részei közé illesztve - nyomozáshoz igazítva - régi főhősünk lányával is megismerteti a halálhozó rémséget. A cselekmény egy ideig nagyon jól építkezik Amanda sanyarú sorsából adódó nyomozási kényszerére és teljes mértékben szorítani tudunk számára az igazság felderítéséhez. Azonban ez csak egy ideig működik jól, a lény felbukkanásával további rengeteg visszaemlékezés gördül elénk, és egyszerre több helyszín között ugrál a leírás. Ez sajnos erősen hátrányává változtatja a horror-történetet. Múltidézések között Ellen Ripley-ről is nagyon sok olyan momentumot kapunk, amik eddig sehol nem jelentek meg róla és ezért én ezeket túlzónak éreztem. Még ha még pozitívabb színben is tünteti fel, mégsem éreztem itt létjogosultságát és ezúttal Amandáért kellett aggódnunk. A könyv írója félelemkeltés helyett sokkal inkább a túl sok múltidézésre és a játékból kiragadott eszközkeresés teljes leírására helyezte a hangsúlyt, ami írott formában vagy az Alien-hez igazítva szerintem nem működik. A lény elszabadulását követően pedig már túlságosan felgyorsulnak az események és a félelem-faktor sajnos már nem tud kibontakozni a cselekmény végkifejletéig. A készítő nem találta el az összhangot a lelki dráma és az Alien-re jellemző félelemkeltés között.

Alapvetően Amanda története szép ívben tárult elénk és emellett egy teljesen pontos játékleírásnak talán megfelelne a könyv, de sajnos pont fő lényegként kimaradt belőle az Alien-re jellemző vérfagyasztó feszültség. Amanda nyomozása miatt az Alien rajongóinak érdemes kezükbe venni és megismerni, de - az Alien univerzumából tekintve - sajnos nem ér fel sok más társához. Ettől eltekintve kíváncsi leszek az újabb Alien regényre is, ami nyáron jelenik meg.

18 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 3 csillag.

Éld át a pillanatot!

Eredeti publikálás: 2021. január 26.

Régen olvastam már Rácz-Stefán Tibortól, ám legújabb regényét kifejezetten karácsonyiként prezentálta és rákaptam az alkalomra. Így ezzel én is megspékeltem magamnak az ünnepi időszakot. :-) Határozottan jó választás lett, karácsonyi regény ellenére Tibor egy nagyon erős hangvételű művet adott ki a kezei közül.

Egy dedikálás, ami megváltoztatja az egész életedet! 
Panka mindig is tudta, hogy csak saját magára számíthat. A 17 éves lány nevelőszülőknél él, emellett egy könyvkiadónál dolgozik diákként. Egyetlen szabály szerint éli az életét: senkit nem enged igazán közel magához, mert túl sokszor törték már össze a szívét. 
Bastien hiába híres író, az ő élete is csak kívülről tökéletes. A 19 éves francia srác egy régebbi balesetét próbálja feldolgozni lelkileg, miközben íróként egyre nagyobb nyomás nehezedik rá. Bastien a kétségbeesést és a haragját másokon vezeti le, a budapesti dedikáláson viszont emberére akad Panka személyében. A lány az egyetlen, aki felveszi vele szemben a kesztyűt. 
A kezdeti ellentétekből átformálódva egyre jobban izzik a levegő Panka és Bastien között. Az idő viszont ketyeg, hiszen a fiúnak rövid idő alatt el kell hagynia az országot. A szerelmüket vajon már csak egy karácsonyi csoda válthatja valóra? 
~Az év legédesebb és legromantikusabb karácsonyi története, ami boldogsággal tölti meg a szívedet. Mélyedj el benne!

Klasszikusnak mondható fiú-lány cívódásból kiindulva a Karácsony szeretetteli időszakához illesztve egy rendkívül mély indíttatású történet tárul elénk. Váltott szemszögekkel és egymás megismerése közben ismerjük fel mi is szereplőink komoly lelki sérelmeit, amik gátolják őket saját elzárt útjukon. A történet végigvezet minket az alábbi nehéz élethelyzeteken: gyermekotthoni életkörülmények hátrányaiban, emberi bizalmatlanságban, betegség feldolgozásában, családi haragban, bánatban, gyászban, karácsonyi megbocsátásban. Elámultam attól, hogy rövidnek tűnő karácsonyi könyv ellenére milyen komoly szálakon futott végig. Átlagnál rövidebb oldalszám ellenére eléggé velős és gyors löketet kapunk a könyv olvasása alatt. Gyermekvédelmi munkatársként Panka sanyarú sorsa pont hozzám illő téma volt és emellett bemutatott még két leszbikus gyermekvállaló példás-csupaszív-küzdő hozzáállását is. Kifejezetten szimpatikus számomra, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében ez így most nagyközönség elé került. Ahogyan pedig főszereplőink szembesülnek saját és egymást érintő lelki akadályaikkal, olvasás alatt úgy szembesülünk mi is a regény fő mondanivalójával. Mégpedig: negatív élmények ellenére se féljünk megélni az életet és a boldog pillanatokat, bármi lesz is a vége. Ezzel kapcsolatosan Tibor nagyon hangulatos érzékkel vagy inkább óvatos hullámvölggyel lavírozott a komoly témák és a romantikus-cívódó pillanatok között, ami teljes egészében megadta a regény elmélyedő karácsonyi varázsát. :-) Emellett nagyon tetszett az is, ahogyan valós képet alkotott az írói nehézségekről és a kiadók működéséről. Ezzel összefüggve az epilógusban pedig szánt nekünk egy rendhagyó és különleges csavart, mintha az egész eseménylánc ténylegesen is megtörtént volna. De erről nem spoiler-ezek, mindenki élje át a pillanatot. ^^
Egyéb pozitív érdekesség a könyvről: újra feltűnnek benne és szóba kerülnek korábbi regények szereplői, amivel Tibor szintén megmelengette lelkemet. Illetve egy tragikus esemény az "Élni akarok!" című könyvhöz kötődik és ez most így kissé fekete luk lett számomra, de igazából azt a könyvet hamarosan megkapom ajándékba egy barátomtól. ^^

Bár ezúttal nem fogalmaztam túl hosszan, de ennek ellenére Tibor legújabb könyve abszolút elvarázsolt engem a karácsonyi és évváltási időszakban. Emellett pedig túlzás nélkül úgy gondolom, hogy sikerült egy igazán példamutató és hasznos könyvet kiadnia a kezéből. Csak gratulálni tudok hozzá. ^^ S a karácsonyi csoda valóra válik-e? Ezt mindenki tapasztalja meg saját úton. ;-)

16 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 5 csillag.

Egy kutya ígérete

Eredeti publikálás: 2020. december 28.

A kutya négy útját követően rögtön felcsillant a szemem a folytatás friss megjelenésére és így ezúttal film nélkül folytattam tovább az olvasást Bailey további életeiről. Ugyan a négy út végén kellőképpen elbúcsúzhattunk volna Bailey-től, de kifejezetten ezért is kíváncsi voltam tovább és az író szerencsére nagyon színvonalas élményt nyújtott a folytatással.

Egy kutya négy életében és négy útjában már találkozhattunk Bailey-vel. Ezúttal Lacey névvel egy másik igazán különleges kutya a társául szegődik és több életen keresztül partnernek bizonyul egy ígéret beváltása mellett. 
Ez a bájos bölcs négylábú az élet kikerülhetetlen akadályaival szembekerülő család életébe örömöt, nevetést, és megnyugvást hoz. A két felejthetetlen kutya szeretetteli odaadása megmutatja a remény, az igazság, és a végtelen hűség erejét. 

A korábbi kerek spirituális lezárást követően az író egy váratlan csavarossággal folytatta tovább nagyszabású történetét, s ez már a könyv elején is okozhat érzékenyítő pillanatokat. Bár a négy élet végén a sok jócselekedet által én egy magasabb sorsot képzeltem el hősünknek, de az írónak sikerült teljesen új irányvonallal továbbra is fenntartani az érdeklődést. Ismerős érzést nyújtott számomra azáltal, hogy ilyen pozitív csalódást másféle regénnyel is éltem már meg. :-) Bailey a további életfeladataihoz olyan nehezítő körülményeket kap, mely újfajta izgalmakkal rejtélyesebbé varázsolja a sorsának vonalát. Ezúttal egy hányattatott sorsú család életszínterére kerülünk, majd hosszú-hosszú éveken át több szereplő ügyes-bajos életét is nyomon követhetjük. Ennyi karakter miatt számomra hirtelenül nehezebben indult az olvasás, de szerencsére rövid idővel gördülékennyé és kifejezetten érdekfeszítővé válik. Az ígéret története tele van még több élettel és sokkal szívmelengetőbb fordulatokkal is. A család legfiatalabb tagjait gyerekkoruktól kezdve útkereső felnőttkorukig kísérhetjük végig. A regény egyszerre bővelkedik szeretetben, testvéri viszálykodásban, családi problémákban, komoly egészségügyi gondokban, szerelemben, lelki sérelmekben, s mindezáltal rengeteg érzelmi töltésben. Enyhe spoiler: leginkább az volt szimpatikus számomra, ahogyan képbe került a mozgássérültség és a kutya segítő lehetőségének jogi vitája. Egyben az előzmények negativitását követően mégis visszafogta magát az író és így az egész harmadik rész közelebb is került hozzám. Ellenben egy kisebb negatívumot tudok mondani túl szövevényes kapcsolat-cserékre, s ez is elütött az eddigi két könyvtől. Emellett közepes spoiler-ként el kell mondanom, hogy a történetünk központi családjának tagjai meglepő módon egy régebbi kulcsszereplő leszármazottjait alkotják. Erre utalásokkal lassanként ébredhetünk rá, s ez is adott egyfajta bájt az új regénynek. Egészen a végéig csak gyanítottam a családfát, míg a végül egyik korábbi szereplőnk megnevezése egyértelművé tette. Ez a csavaros visszatérés nagyjából szimpatikus megoldás volt az írótól, azonban teljes pontosság nélkül zavarosan utalt a családfára és leginkább az idővonal okozott számomra fejtörést. Ugyanis a fiatalok apja az egyik előző szereplő unokatestvére, azonban utóbbi személy életét hosszabban végigkövethettük és így a korosztályok nem igazán illeszkednek. Nem tudom, hogy az író ezt mennyire megalapozottan gondolta át. De a végére mindenképpen érdemes lett volna teljesen kifejtenie, hogy ne hagyjon minket kétségek között. Mindezt követően a regény végkifejlete megható sorokat követően szintén tartalmaz egy nagy spirituális csavart, amivel újabb körforgásként zárul vagy akár teret enged egy következő felvonásnak. 
Végül egyéb érdekes megjegyzést szúrok be: ezúttal a magyar cím is elkülönült az eddigiektől, mert az ígérethez nem tudták hozzácsapni a négyes számozást. :-) Illetve őszintén hozzátéve: nem tudom, hogy igazából mire érthető a kutya ígérete és melyik részből eredhet. Pedig a négy utat közvetlenül ezelőtt olvastam és mégsem tudtam rájönni.

Összességében a négy út kerek befejezésével elengedtem volna Bailey-t és ezúttal szép feloldozás helyett - talán ránk bízva - nyitva is marad a történet, de mindettől függetlenül a kutya ígérete sokkal gazdagabb történettel mégis felülmúlta a várakozásaimat. Bár a harmadik könyv kiadása film nélkül eltér az elődjeitől, de nem ez a fő lényeg és határozottan nem bántam meg. :-) Mindenképpen ajánlom elolvasni azoknak, akik valamilyen formában ismerik az előzményeket. Viszont filmre várni nem érdemes, mert jelenleg - a négy út negatívabb kritikái miatt - sajnos egyáltalán nincs biztosítva az elkészítése. Ugyan az ígéret stílusa visszafogottabb lett, de a Könyvmolyképző Arany Pöttyös besorolása miatt én is tartom magamat a korábbi korhatározáshoz. (Már csak a spirituális háttér miatt is.)

14 éven felülieknek és érettebb olvasóknak ajánlott.

Moly-értékelés: 4+fél csillag.

Egy kutya négy útja

Eredeti publikálás: 2020. november 30.

A kutya négy életéből készült sikeres könyv és film után folytatást kapott a megindító történet. A filmet szintén előbb megismertem már premier idején és meg is szerettem, majd a könyvváltozatot - más tervek miatt - sajnos méltatlanul hanyagoltam vagy halogattam. Ám most 2020. év vége előtt már mindenképpen el akartam hozni róla a kettős kritikámat. ^^

Bailey - vagy másik névvel Cimbi - jó kutya, aki sokféle kalandos életen át kereste küldetését. Ám immáron biztos benne, hogy végre megtalálta és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi Ethan-ék családjából az izgága kis Clarity csetlését-botlását és édesanyja felelőtlen viselkedését, Bailey szerint a kislánynak a jövőben szüksége volna rá. Évekkel később egy új életben Molly nevű kutyaként a problémás tinivé megnőtt Clarity magához veszi őt. Azonban az élet folyamatosan akadályokat gördít eléjük és többször is elválasztja őket egymástól, így még kedvenc kutyahősünk is egyre többször kétségek között találja magát az újjászületések között... 

Elbűvölő és szívmelengető történet tárul az olvasó elé reményről, szeretetről, és végtelen odaadásról. Vajon az emberek gondoskodnak a házi kedvenceikről vagy inkább ők gondoskodnak rólunk? A regény több, mint egy újabb kedves kutyás könyv. Az örök hűségről és az akadályokat leküzdő szeretetről szól.

A híres történet az új cél és új gazdi választásával ezúttal lineárisabban vagy folytatólagosan szövi tovább Bailey életfeladatainak szövevényes szálait, vagyis itt már egy fő sémára épül fel a cselekmény. Részben kicsit átalakul a korábbi könyv rendhagyó varázsa, ám kárpótlásul a korábbihoz viszonyítva is sokkal komolyabb életképeket kapunk. A második történetben nagyobb előtérbe kerülnek az emberi problémák és emberi gyarlóságok is. Pontosabban a kutya szemszögével kísérhetjük végig Clarity feneketlen gondjait, melyek sokkal nagyobb próbatételek elé állítják kutyahősünket is. Az első részhez hasonlóan szívfacsaró önfeláldozó történet tárul elénk, ahogyan a kutya - az emberi karakterek szemeivel észrevétlenül - folyamatosan megsegíti a gazdi életét és egyre több segédpraktikát megtanul. Közepes spoiler: egyaránt a könyvből és a filmből is felkavaró élményt nyújtott átélni egy szülő többszörösen ártó viselkedését, ráadásul a filmet követően eléggé megdöbbentően hatott komolyodó betegségekkel is szembesülni. Kifejezetten szimpatikus volt egyfajta súlyos betegség kiszagolása, mely eléggé drámai és megható eseményláncot is eredményez. A regény végkifejlete egyrészről átlagosnál keserédesebb befejezésbe torkollik, másrészről egy még erősebb spirituális-túlvilági háttérrel kerek és könnyfakasztó lezárást mutat be. A könyvből felemás élményt nyújtott ez a befejezés: a könyv szomorú eseményeit a végére már soknak éreztem, míg a kutya mennybéli megtérése mégis gyönyörűen volt bemutatva mindkét formációban. Ez a lezárás pedig annyira kereknek tűnik, hogy eléggé meglepődtem az újabb folytatás létezésén. Innen nem tudnám elképzelni, hogy hogyan lehetne tovább szőni. Persze velem pont az elmúlt időszakban volt már ilyesmire példa és mégis jól sült el. ^^ Érdekes keretet zár össze a két könyv azáltal, hogy az első és az utolsó életben egyformán Tóbi nevet visel a kutya. Ám a filmkészítők mindkét Tóbi életet kihagyták és így készültek egyéb különálló rövid felvonások. A regény egyre komorabb hangvétele által egyértelmű, hogy a filmkészítők ismételten csiszoltak az alapanyagon és nagyjából újra családbaráttá próbálták avanzsálni. Valójában az első rész kritikái miatt ezúttal jobban követték a komolyabb hangvételt és valamennyire háttérbe űzték a mosolyogtató gondolatokat, mégis tartalmaz két nagyobb változtatást. Enyhe spoiler-ek következnek. Egyrészről időrendben máshová teszi az egyik szereplő halálát és így másképpen gördítve meglepő módon jobban összhangba hozza a szálakat. Még ha ezért más hiányt szenved, ez mégis ritka teljesítmény egy filmadaptációtól. Másrészről pedig sokkal meghittebb befejezést kapunk, ami mellett mégis szinte teljesen megmaradt az erős spirituális utalás és számomra ez szimpatikusabb befejezést nyújtott. Mindezáltal jelen esetben a film került közelebb a szívemhez és még hiányosságok ellenére is kielégítő összképet alkotott. Elsőre a film ismeretével igazából azt éreztem, hogy rajongói nyomás miatt hagyták meg a komorabb hangulatot és nem teljesen illeszkedett össze számomra a kutya gondolataival komoly témákat bemutatni. Azonban a regény ismeretével átalakult az érzésem, hiszen a könyvhöz viszonyítva így is finomítottak rajta. 
Egyéb érdekesség: ugyan az eredeti címekben nem szerepel négyes kifejezés, ám a filmkészítők meglepő módon másodszorra is ehhez akarták igazítani a történetet és ezért újra láthatunk egy különálló plusz felvonást. Az előző film tapasztalatát követően már a regény ismerete előtt éreztem, hogy itt szintén kis csalás szemtanúja voltam. Pedig magyarul a négy út inkább szimbolikus jelentőségű és egybefoglalja az eddigi két művet. Ez számomra kissé értetlen, de lényegében nem rontott a film élményén.

Összességében méltó folytatást kapott Bailey "kutyafeletti" sors-beteljesítése, viszont a regényt jelenleg túlságosan negatív összetételűnek gondolom. Én finomabb vizekre eveztem volna, így ezúttal a film visszafogottabb története vált a kedvencemmé és kihagyások ellenére mégis az nyújt egy pozitív szemléletű befejezést. Jelenleg talán kissé kevésnek bizonyul a korhatár-jelölésem, de a hozzá tartozó film mégis családbarát besorolást kapott és ezért még mindig nehéz helyesen megállapítani. Mindenesetre a torokszorító drámák és az erős spirituális háttér miatt kifejezetten érettebb olvasóknak ajánlom, akik el tudnak merülni a mély témákban. Ami pedig a folytatást illeti: mivel sokáig hanyagoltam e könyvet és közben a harmadik rész friss megjelenése erős kíváncsisággal hatott rám, ezért terveim szerint - ezúttal film nélkül - ezzel folytatom tovább az olvasást. Bár így a harmadik rész kiadványa kissé ki fog lógni a sorból nálam, de nem a borító lesz a fő lényeg. :-) A folytatás címe: Egy kutya ígérete. Ígérem, hogy rövidesen ezáltal találkoztok velem. ;-)

Korhatár: 14 éven felülieknek és érettebb olvasóknak.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Iskolák versenye II/1. ~ Bízz bennem | Dupla értékelés!

Eredeti publikálás: 2020. október 30.

Kedvenc Versenytáborunk korábbi történetének tavalyi lezárását követően Leiner Laura egyedi módon második trilógiát alkotott mellé, mely - más formában - bizonyos adott körülmények által új szereplőkkel és új helyszínen szövi tovább a Szirtes gimnázium versenyzését. Erről valójában már az "Emlékezz rám" kötet legvégén tudni lehetett, amely akkor még erős spoiler-nek számított és mindenkit óriási meglepetésként érintett. Sokunkban felvetett olyan aggályokat, miszerint az első trilógia mély tartalmát követően Laura új szereplőkkel hogyan fogja másképpen továbbszőni vagy hasonló színvonalat nyújtani. Én is kétségekkel álltam hozzá és ráadásul hiányosnak éreztem az első sorozat végét, de ennek ellenére nagy kíváncsisággal vártam az új regényt. Elöljáróban is el kell mondanom, hogy a kételyek ellenére most sem csalódhattunk Laurában és sikerült kreatívan megszőnie a két trilógián átívelő fonalakat. Én pedig a könyv kritikáját ezúttal egy rendhagyó dupla bejegyzéssel hoztam el számotokra, mely nálam eddig még nem is fordult elő. Ugyanis a jelenlegi kritikámhoz kiegészítő értékeléssel csatlakozott Klaudi és így most nálam egy bejegyzésben láthatjátok kettőnk véleményét. :-)

Egy év telt el az előző Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás. Vajon melyik négy diákja lehet képes a címvédésre? Emellett melyik négy diák nem roppan össze a különböző irányból érkező negatív kritikák és durva kommentek súlya alatt? Az igazgató úgy dönt, hogy ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedők közül választ. Ezzel pedig az egész iskolát megdöbbenti...
A 17 éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirúgták a csapatából és a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki és három hasonló sorsú társával vehet részt az Iskolák Országos Versenyén. A négy név bejelentése nagy meglepetést és óriási felháborodást kelt a tanulók körében. Az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában. Így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot, és Pap Dominiket. 
A "Bízz bennem" az Iskolák versenyéhez tartozó második trilógia első része.

Kritikám kevés spoiler-t tartalmazhat azok felé, akik nem ismerik az I. trilógiát.
Az előzetes aggályok ellenére még komolyabb háttértörténetekkel és csavaros megoldásokkal összeszőve sikerült mégis magas színvonalon elindítani kedvenc versenytáborunk második trilógiáját is. A jelenlegi lelki háttér arra épül fel, hogy főszereplőink egymáshoz hasonlóan komoly múltbéli hibákkal rendelkeznek és ezzel kapcsolatosan milyen előítéletes kirekesztéseket élnek át iskolájukban. Ezek között némelyik igazságtalanságon is alapszik. Ezúttal 4 főszereplőnkből mindenkire igaz a feldolgozandó sötét múlt, mely sajnos erős kihatással van a jelenre. Ez a momentum most kissé jobban előtérbe helyezi az új szereplők mindegyikét, bár így is legfőbb szereplőnktől kapjuk meg a legteljesebb elbeszélést. Ezzel kapcsolatosan pedig Laura érintette az iskolai zaklatás és elítélés témaköreit, ami eddig eléggé távol állt tőle. Az egyik szereplőnket olyan verbális támadások is érik, amiknek beszédstílusa főképpen szokatlan volt Laurától. A jelenlegi háttértörténet sokkal mélyebb üzenetet is közvetít, miszerint híresztelésekből nem szabadna elítélni másokat és így bárkit kiközösíteni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon is hasznos a mai fiatalságnak. Illetve a kirekesztettség bizonyos körülményekből adódóan kicsit másképpen áttevődik még a verseny helyszínére is, így a címvédőket ez is próbatétel elé állítja. Részben nagyszerű megvalósításnak tartom, ahogyan ez beépült a versenyzés történetébe és a regény cselekménye szerint az igazgató ilyen leleményes módon választotta ki a csapattagokat. Vele kapcsolatosan úgy vélem, hogy - a komoly témákat enyhítő - őrületes humorbombák mellett az igazgató új oldalát is megismerjük. Egyben viszont pont e komoly témaköröket nem feltétlenül egy gyors nyári táborhoz illene igazítani és másféle sorozatban még jobban is fel lehetne építeni. A jövőben még tovább fejlődve ilyenre is jó volna számítani Laurától. ^^ Mindemellett pedig amennyire ugyanolyan lehetne a verseny, ugyanannyira mégis mást nyújt és ezt ügyesen megalkotott éles kontrasztokkal kezdi bemutatni a II. trilógia. Teljesen eltérő helyszín, új csapat, ellentétes fogadtatás, illetve már a borítók színvilágának felcserélése is ezt prezentálja. Ezt Laura nagyon alaposan valósította meg. Egyébiránt én a történet jövőjéből értelemszerűnek vagy kivételesen egyértelműnek gondolnám előre a II. trilógia végkifejletét, de ennek ellenére az új helyszínen is nagyon kreatívan és további izgalmakkal élhetjük át a verseny következő feladatait. Úgyhogy Laura egyelőre nagyon jól kihasználta a lehetőséget és remélhetően tartja is magát ilyen irányban. :-) ^^ Azonban a sok pozitívum mellett enyhe spoiler-ként két hiányosságot is fel tudok vezetni. Egyrészről az első trilógia "harcosai" bizonyos okokkal magyarázva teljesen kivonták magukat, pedig én az első sorozat végét is hiányosnak éreztem. Ezért velük kapcsolatosan nagyon örültem volna bónusz megjelenésnek. Másrészről ugyebár csak Sára fejti ki részletesen a múltját, a többiekkel kapcsolatban sajnos kevésbé kerül napvilágra életük nagy hibája. Jelenleg a kirekesztettség - egyetlen drámai múlt helyett - eléggé összeköti négyüket, ezért érdemes volna mindannyiukról egyforma kifejtést olvasni és így többen is közelebb kerülhetnének hozzánk. Remélem, hogy a folytatás idővel mindenkinek megadja a bővebb szereplést. De ez még sajnos sokára adódik.

Minden korábbi aggodalomnak ellentmondva Laura nagyon erős kezdéssel dobbantotta az új trilógiát is, illetve kifejezetten szimpatikus számomra a kitaszítottság témája. Újra le a kalappal előtte, hogy sikerült ilyen történetet kihoznia belőle. A hiányosságok pedig remélhetően kiforrnak a folytatásokban, amiket immáron bizakodva és epekedve várok. ^^

16 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 5 csillag.

 

Az alábbiakban prezentálom Klaudi véleményezését. :-)

 

Kicsit meglepődtem az IOV folytatásán. Örültem volna, ha az első IOV versenyzőkről némi információt szerezhettünk volna vagy inkább eltudnék képzelni Hannáékról egy külön könyvet, mint Gimis vagy felnőttkori sorozatot belőle. :D Oké, ezt hagyjuk, nem erről szól a mostani poszt.

Szóval nagyon jól fogadtam az egész IOV második trilógiát. Bár elsőre annyira nem tetszettek az új szereplők, de kb. a 2. vagy a 3. fejezetnél kezdtem őket egyre jobban megkedvelni és elfogadni őket. Az igazgató másik oldalát is megtudtuk jobban ismerni és hogy nem kételkedik az új csapatban, hanem a bizalmukba szeretne férkőzni. Még ha mániákusan is, hogy megnyerjék a második kupát is neki. :D Nem ismételtetném magamat, amit Zsolti is írt véleményt, mert minden egyes szavával egyet tudok érteni. :) Nekem annyiból volt még nagyon hiányos a story, hogy a versenyek eddig kicsit laposak voltak, egyedül a szellemház tetszett a legjobban, azon izgultam sokat és valahogy együtt tudtam érezni a két lánnyal. Nagyon jól ki lett találva a story, de mint Zsolti is említette, szerintem az iskolai bántalmazás valahogy nem ide való lett volna, nem ilyen szituációba kellett volna felhozni ezt a bullying témát, hanem inkább egy iskolán belül tudtam volna elképzelni a helyzetet. Plusz hiányosság a számomra, ami szintén meg lett említve és az első IOV-ben is érezhető volt nagyon is, hogy a mellékszereplőkről abszolút nem kapunk történetet, nem ismerjük meg jobban a háttértörténetet, hogy nekik mi volt a baj a múltban. Bár azt értékeltem ebben a könyvben, hogy kicsit megismerhetjük a szereplőket. De valahogy akkor sem az igazi...

Az plusz pont, hogy Leiner Laura tett bele egy nagyon jó karaktert, amin nem kicsit lestem és mosolyogtam rajta rendesen. :) Jó lenne tudni, hogy Sára öccse hogyan lett olyan, amilyen. (Akik olvasták, sejtik.) 
Nálam a korhatár egy erős 16-ot érdemel! Sok helyen olvastam, hogy sokan adtak vagy adnának rá lazán egy 13-ast vagy 14-est, de szerintem túlzott sok káromkodás és nehéz élethelyzetek miatt nem egy laza korhatárt érdemelne ki! Akkor sem, ha a mai gyerekek már rendesen tudnak káromkodni. :)

~By: Klaudi.

"Mindent bele" Kefíres-csokis süti

Eredeti publikálás: 2020. október 23.

Ősrégi nagy kedvencem és első sütési sikerélményem a kefíres-kakaós sütemény alapja, melyet évek óta már sokféle módon kezdtem kísérletezve feltuningolni. Most elhoztam számotokra a leginkább bevált bögrés és bőségesen csokis formámat. :-)

 

Hozzávalók egy kisebb tepsivel vagy kisebb tortaformával:
- 3 tojás,
- háromnegyed bögrével étolaj,
- 1 bögrével kefír vagy akár nyugodtan két doboz kefír,
- 2 bögrével liszt,
- 1 bögrével holland ét-kakaópor,
- 1 bögrével kristálycukor vagy nádcukor,
- 1 csomag vaníliás cukor,
- Másfél teáskanállal szóbabikarbóna,
- 2 evőkanál-adag baracklekvár vagy bármilyen lekvár,
- 4 tábla étcsoki vagy fehércsoki.

 

Elkészítés

A kefíres sütemény alapreceptje szerint - egyelőre csoki kivételével - a hozzávalókat gyors egyszerűséggel összekeverjük egymással egy tálban, illetve bizonyos receptek szerint érdemes a száraz és nedves hozzávalókat külön kezelni. Kefírből én próbáltam volna tartani magamat a bögréhez, de őszintén szólva így kicsit szárazabb a tészta és ezért bátran ajánlanék két teljes kefír használatát. Ha összeállt a piskóta-masszánk, akkor 2 tábla csokit összetördelünk és belekeverjük a tésztánkba. Ez ízlés szerint lehet étcsoki és fehércsoki is, jelenleg fehércsokit használtam a tészta belsejébe. (A tejcsoki nem illik a kefír és a cukor mellé.) Kisebb tepsibe vagy tortaformába kanalazzuk és előmelegített sütőbe tesszük. Sütőtől függően legalább fél óráig sütjük, amíg megkeményedve felemelkedik a teteje. Sütés után hűvösebb helyen pihentetjük legalább 1 órán keresztül, majd ezt követően készíthetünk hozzá lekváros és csokis mázbevonatot. Ezáltal hasonlóvá válik a Sacher tortához, de mégsem szükséges rétegezve elkészíteni piskótalapokat. :-) 2 evőkanál-adaggal kenjünk rá baracklekvárt, majd 15 perces várakozás beiktatásával - szintén ízlés szerint kiválasztva - 2 tábla étcsokit vagy fehércsokit vízgőz felett megolvasztunk, s végül egyenletesen eloszlatva rácsorgatjuk a lekváros sütink tetejére. (Én mindkét csokit használtam már.) Én igazából a vízgőz felett olvadó csokik közé még 1 deci tejjel felöntve és 1 kávéskanállal Jacobs Milka kávéport is kevertem, de szerintem ilyesmivel tényleg csak bátrabbak próbálkozzanak. :D Kis ideig szintén pihentetni kell, hogy megkeményedjen a máz.

 

Bár egy bőséges sütit kapunk a Sacher torta ízvilágával, de akár pluszban tálalhatunk még hozzá vaníliafagyit vagy áfonyalekvárt. :-) Nagyobb vendégségekhez pedig érdemes duplázni a hozzávalókat.
Egyéb tipp: valójában alapvetően egy joghurtos-kakaós recepthez tartozik csokimáz, így akár joghurtos alappal is nyugodtan lehet tovább kísérletezni. ^^

Rólad-Neked: Semmi pánik!

Eredeti publikálás: 2020. október 15.

Király Anikó balatoni kalandja után immáron bizalmat szavazva megszereztem az újabb szerzeményét is, mely azt követően szintén a Rólad-Neked kategóriába került. Bár hasonlóan kalandos könyvre számítottam volna, de ezúttal határozottan nem szokványos történetet alkotott nekünk az ifjúsági műfajhoz.

Leának az is nehezére esik, hogy Hot Dog-ot rendeljen magának az iskolai büfében. Mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy soha sem lesz belőle apa büszkesége és sportcsillag sem. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban és álca-életet él. Dani pedig elszánt harcot vív a mostohaapja ellen, miközben szeretné megismerni igazi apját. Mindannyian aznapon születtek, amikor meghalt a falu babonás polgármestere. Így kapták a Balszerencsés Babák nevet, s meggyőződésük szerint katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nemcsak kókusz-illata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van. Különös tehetségét mutatja be azáltal, hogy megváltoztassa a négy fiatal életét. 
Király Anikó újra csupaszív regényt írt - ezúttal a nagyvárosban, vidéken, és saját életükben is botladozó tizenévesekről.

Király Anikó újabb regénye különösen egyedi koncepcióként - novellagyűjteményre hasonlítva - egymást felváltó nézőpontokkal mutatja be a babonához kötődő fiatalok valóságos zűrjeit, amik vidéki-pesti ingázások között telnek. Utazásaik közben egymástól függetlenül találkoznak a rejtélyes idegenként felbukkanó Kókusszal, aki titkos céloktól vezérelve egyesével avatkozik bele ügyes-bajos gondjaik megoldásaiba. Mindez pedig az írőnő csavaros megoldásaként kérdéses végeredményekkel zárul. A történet kisebb-nagyobb sajátos lelki problémákat mutat be, miközben a regény haloványabban rámutat a balszerencsés babonához társuló előítéletekre és zaklatásokra is. Ám a jó koncepció ellenére én komolyabb hangvételű kifejtéseknek jobban örültem volna, miközben - több szereplő ellenére - a történetfolyam a lassú víz elvét követi és igazi cselekménysorokat tarkítva vagy inkább megszakítva sokféle múltidéző elmerengést tartalmaz. Egyéb érdekességként a szereplők eseményei fejezetek helyett vonat-ingázásokhoz kapcsolódó időpontokhoz vannak kötve, pedig szerencsére nem csak vonatokon játszódnak a cselekmények és ez nehezebb követhetőséget eredményezett. A merengések halmaza pedig nálam sajnos kicsit elvett az olvasás élvezhetőségéből és ezért nehezebben is kezdtem haladni, ám később a Kókuszt körbelengő titokzatosság visszavezette figyelmemet. ^^ Kókusz folyamatos felbukkanása és eltűnése kissé misztikus gondolatokkal tarkította a palettát. Egyes szereplőink problémamegoldása kétes kimenetelekkel - Kókuszhoz igazodva - rejtélyes homályba burkolózik és így akár saját elgondoláshoz nyitva maradhatna a történet, azonban folytatás készül a könyvhöz. Így a közeljövőben talán pontot tehetünk minden balszerencsére és minden rejtélyre. ^^

A váltakozó nézőpontok mellett megjelenő rejtélyes háttérszereplőjével érdekes színfoltot képez a hazai könyvek között, de lassú stílusvilágával sajnos távolabb áll tőlem és a balatoni történet után hasonlóan kalandos eseményekre számítottam volna. Ezáltal olyan olvasóknak ajánlanám, akik a merengősebb lelki evezéseket részesítik előnyben. Ettől függetlenül beszerzem majd a folytatását is, mert - szereplőink mellett - Kókusz kiléte felcsigázott engem is és tudni akarom a titkát. ^^

16 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Őszi kérdőív

Eredeti publikálás: 2020. szeptember 21.

Szokatlan bejegyzést hoztam magamról egy őszi kérdőív kitöltésével, melyet Klaudiblog kihívásának köszönhetek és kifejezetten tetszett is a megírása. Hát lássuk, hogy hogyan viszonyulok az őszhöz! ^^

 

~ Sorolj fel 3 dolgot, amit szeretsz az őszben!
Hosszú kirándulások/túrák, színpompás táj, változatos öltözködés.

 

~ Milyen ízesítésű a kedvenc teád?
Igazából nagyon sokfélét szeretek, de kiemelném az almás-fahéjas teát és ez talán kifejezetten illik őszi-téli hangulatvilághoz. ^^

 

~ Melyik az az esemény/alkalom, amit legjobban vársz idén ősszel?
Szerdán utazok párom szülővidékére, Nógrád megye északi részére, s tervezünk megnézni néhány szép helyet. Tavaly októberben egy barátommal Visegrádon és a Pilis felső részében jártam 3 napon keresztül, de most már a jelenlegi bizonytalan évben nem tervezek tovább.

 

~ Szereted a sütőtököt?
Nem, illetve az illatát sem bírom. Tökkel kapcsolatosan csak egy ételt szeretek: tökfőzeléket. ^^

 

~ Ha meghívnának egy Halloween buliba, minek öltöznél be?
Voltam már ezzel kapcsolatosan házibuliban és szórakozóhelyen is. Kissé rémisztő formában - csontvázhoz és extrém metál énekeshez hasonlítva - voltam kifestve. :D Talán most is érdekelne, de nem tudok konkrétumot. ^^

 

~ Melyik a kedvenc ruhadarabod az évszakban?
Változatosan időjáráshoz cserélgetve bőrmellény, kardigán, polárkardigán, bőrkabát, sál.

 

~ Sima sál vagy csősál?
A sima sálakat szeretem, egyszer kipróbáltam egy csősálat és sajnos nem vált be a stílusomhoz.

 

~ Milyen illatokat szeretsz ősszel?
Igazából ebben nincs különbség, de pl. illóolajokból én is szeretem az almás-fahéjas variációt. Bár füstölőket sűrűbben használok és azok valójában nem évszakhoz kötöttek.

 

~ Melyik a kedvenc forró italod?
Elsősorban tea minden mennyiségben, minden évszakban, és minden napon! :D Konkrétan teával indítom minden napomat, illetve sokszor nagy fazékkal többféle teát összemixelek egymással. ^^ Néha iszok instant formájú tejeskávét, illetve régen ittam kakaót.

 

~ Melyik a kedvenc őszi ételed?
Nincs így kifejezetten évszakhoz kötve, de akkor már szintén mondanék bőséges házi levest és töltött káposztát. ^^ A leves nekem inkább zöldségleves, májgombócleves zöldségekkel, esetleg vegyes gombócleves. :-)

 

~ Hordasz úgy sálat, hogy bent is magadon hagyod?
Kifejezetten ilyen céllal nem és én nem is vagyok fázós típus. De egyszer vagy kétszer előfordult előző téli szezonban, hogy a munkahelyi irodában egyedül szellőztettem és biztonságból visszatekertem magamra a sálamat. ^^ Érdekes látványt nyújthattam, de én télen is igénylem a friss hideg levegőt. Szerencsére nagyon-nagyon ritkán fázok meg.

 

~ Előfordul, hogy ilyenkor még napszemüveget hordasz?
Mivel szemüveges vagyok és ráadásul UV-szűrő sötétedő szemüveget viselek, ezért ősszel nincs értelme pluszban napszemüveget hordani magamnál. Napszemüveget csak nyáron hordok magamnál, ha napozni vagy strandolni megyek és olyankor útközben felteszem a fejemre vagy a napellenző sapkámra. Attól függ, hogy kedvem szerint fejpánt vagy napellenző van-e rajtam. ^^ Így ősszel sajnos teljesen lekerül a napszemüveg, ám az igazi szemüvegem is ugyanolyan hatást kelt. :-)

 

~ Mi az a 3 dolog, ami beugrik elsőnek az őszre gondolva?
Sárguló falevelek, nagy kirándulások, bekuckózás párommal. :-)

 

~ Kávé, tea, forró csoki?
A lecserélhetetlen tea mellett másik kettő közül választva őszi és téli estékre jöhet a forró csoki. :-)

 

~ Bakancs vagy UGG csizma?
Kisebb és vékonyabb rocker bakancsot vagy túrabakancsot hordok. Határozottan nem is szeretem a bélelt csizmákat, mert rám kevésbé hat a hideg és egy munkahelyen kényelmetlen is volna állandóan átvenni a lábbelit.

 

Köszönöm a kihívást, szívesen vállalnék még ilyen projektet. ;-) ^^