Eredeti publikálás: 2020. október 30.
Kedvenc Versenytáborunk korábbi történetének tavalyi lezárását követően Leiner Laura egyedi módon második trilógiát alkotott mellé, mely - más formában - bizonyos adott körülmények által új szereplőkkel és új helyszínen szövi tovább a Szirtes gimnázium versenyzését. Erről valójában már az "Emlékezz rám" kötet legvégén tudni lehetett, amely akkor még erős spoiler-nek számított és mindenkit óriási meglepetésként érintett. Sokunkban felvetett olyan aggályokat, miszerint az első trilógia mély tartalmát követően Laura új szereplőkkel hogyan fogja másképpen továbbszőni vagy hasonló színvonalat nyújtani. Én is kétségekkel álltam hozzá és ráadásul hiányosnak éreztem az első sorozat végét, de ennek ellenére nagy kíváncsisággal vártam az új regényt. Elöljáróban is el kell mondanom, hogy a kételyek ellenére most sem csalódhattunk Laurában és sikerült kreatívan megszőnie a két trilógián átívelő fonalakat. Én pedig a könyv kritikáját ezúttal egy rendhagyó dupla bejegyzéssel hoztam el számotokra, mely nálam eddig még nem is fordult elő. Ugyanis a jelenlegi kritikámhoz kiegészítő értékeléssel csatlakozott Klaudi és így most nálam egy bejegyzésben láthatjátok kettőnk véleményét. :-)
Egy év telt el az előző Iskolák Országos Versenye óta. A Szirtes tavalyi győzelme után a gimi összes diákja beadta a jelentkezését a következő évi megmérettetésre. Kocsis igazgatón hatalmas a nyomás. Vajon melyik négy diákja lehet képes a címvédésre? Emellett melyik négy diák nem roppan össze a különböző irányból érkező negatív kritikák és durva kommentek súlya alatt? Az igazgató úgy dönt, hogy ezúttal nem a tanulmányi versenyeken jeleskedők közül választ. Ezzel pedig az egész iskolát megdöbbenti...
A 17 éves Major Sára tehetséges táncos, azonban egy balul sikerült buli után kirúgták a csapatából és a történtek miatt pedig megbélyegzetté vált az iskolájában. Éppen ezért ő is meglepődik, amikor Kocsis igazgató esélyt ad neki és három hasonló sorsú társával vehet részt az Iskolák Országos Versenyén. A négy név bejelentése nagy meglepetést és óriási felháborodást kelt a tanulók körében. Az igazgató azonban bízik a megérzéseiben és a csapatában. Így minden negatív reakció ellenére elindítja a Szirtes színeiben Major Sárát, Felcser Vivient, Fehér Rajmundot, és Pap Dominiket.
A "Bízz bennem" az Iskolák versenyéhez tartozó második trilógia első része.
Kritikám kevés spoiler-t tartalmazhat azok felé, akik nem ismerik az I. trilógiát.
Az előzetes aggályok ellenére még komolyabb háttértörténetekkel és csavaros megoldásokkal összeszőve sikerült mégis magas színvonalon elindítani kedvenc versenytáborunk második trilógiáját is. A jelenlegi lelki háttér arra épül fel, hogy főszereplőink egymáshoz hasonlóan komoly múltbéli hibákkal rendelkeznek és ezzel kapcsolatosan milyen előítéletes kirekesztéseket élnek át iskolájukban. Ezek között némelyik igazságtalanságon is alapszik. Ezúttal 4 főszereplőnkből mindenkire igaz a feldolgozandó sötét múlt, mely sajnos erős kihatással van a jelenre. Ez a momentum most kissé jobban előtérbe helyezi az új szereplők mindegyikét, bár így is legfőbb szereplőnktől kapjuk meg a legteljesebb elbeszélést. Ezzel kapcsolatosan pedig Laura érintette az iskolai zaklatás és elítélés témaköreit, ami eddig eléggé távol állt tőle. Az egyik szereplőnket olyan verbális támadások is érik, amiknek beszédstílusa főképpen szokatlan volt Laurától. A jelenlegi háttértörténet sokkal mélyebb üzenetet is közvetít, miszerint híresztelésekből nem szabadna elítélni másokat és így bárkit kiközösíteni. Úgy gondolom, hogy ez nagyon is hasznos a mai fiatalságnak. Illetve a kirekesztettség bizonyos körülményekből adódóan kicsit másképpen áttevődik még a verseny helyszínére is, így a címvédőket ez is próbatétel elé állítja. Részben nagyszerű megvalósításnak tartom, ahogyan ez beépült a versenyzés történetébe és a regény cselekménye szerint az igazgató ilyen leleményes módon választotta ki a csapattagokat. Vele kapcsolatosan úgy vélem, hogy - a komoly témákat enyhítő - őrületes humorbombák mellett az igazgató új oldalát is megismerjük. Egyben viszont pont e komoly témaköröket nem feltétlenül egy gyors nyári táborhoz illene igazítani és másféle sorozatban még jobban is fel lehetne építeni. A jövőben még tovább fejlődve ilyenre is jó volna számítani Laurától. ^^ Mindemellett pedig amennyire ugyanolyan lehetne a verseny, ugyanannyira mégis mást nyújt és ezt ügyesen megalkotott éles kontrasztokkal kezdi bemutatni a II. trilógia. Teljesen eltérő helyszín, új csapat, ellentétes fogadtatás, illetve már a borítók színvilágának felcserélése is ezt prezentálja. Ezt Laura nagyon alaposan valósította meg. Egyébiránt én a történet jövőjéből értelemszerűnek vagy kivételesen egyértelműnek gondolnám előre a II. trilógia végkifejletét, de ennek ellenére az új helyszínen is nagyon kreatívan és további izgalmakkal élhetjük át a verseny következő feladatait. Úgyhogy Laura egyelőre nagyon jól kihasználta a lehetőséget és remélhetően tartja is magát ilyen irányban. :-) ^^ Azonban a sok pozitívum mellett enyhe spoiler-ként két hiányosságot is fel tudok vezetni. Egyrészről az első trilógia "harcosai" bizonyos okokkal magyarázva teljesen kivonták magukat, pedig én az első sorozat végét is hiányosnak éreztem. Ezért velük kapcsolatosan nagyon örültem volna bónusz megjelenésnek. Másrészről ugyebár csak Sára fejti ki részletesen a múltját, a többiekkel kapcsolatban sajnos kevésbé kerül napvilágra életük nagy hibája. Jelenleg a kirekesztettség - egyetlen drámai múlt helyett - eléggé összeköti négyüket, ezért érdemes volna mindannyiukról egyforma kifejtést olvasni és így többen is közelebb kerülhetnének hozzánk. Remélem, hogy a folytatás idővel mindenkinek megadja a bővebb szereplést. De ez még sajnos sokára adódik.
Minden korábbi aggodalomnak ellentmondva Laura nagyon erős kezdéssel dobbantotta az új trilógiát is, illetve kifejezetten szimpatikus számomra a kitaszítottság témája. Újra le a kalappal előtte, hogy sikerült ilyen történetet kihoznia belőle. A hiányosságok pedig remélhetően kiforrnak a folytatásokban, amiket immáron bizakodva és epekedve várok. ^^
16 éven felülieknek ajánlott.
Moly-értékelés: 5 csillag.
Az alábbiakban prezentálom Klaudi véleményezését. :-)
Kicsit meglepődtem az IOV folytatásán. Örültem volna, ha az első IOV versenyzőkről némi információt szerezhettünk volna vagy inkább eltudnék képzelni Hannáékról egy külön könyvet, mint Gimis vagy felnőttkori sorozatot belőle. :D Oké, ezt hagyjuk, nem erről szól a mostani poszt.
Szóval nagyon jól fogadtam az egész IOV második trilógiát. Bár elsőre annyira nem tetszettek az új szereplők, de kb. a 2. vagy a 3. fejezetnél kezdtem őket egyre jobban megkedvelni és elfogadni őket. Az igazgató másik oldalát is megtudtuk jobban ismerni és hogy nem kételkedik az új csapatban, hanem a bizalmukba szeretne férkőzni. Még ha mániákusan is, hogy megnyerjék a második kupát is neki. :D Nem ismételtetném magamat, amit Zsolti is írt véleményt, mert minden egyes szavával egyet tudok érteni. :) Nekem annyiból volt még nagyon hiányos a story, hogy a versenyek eddig kicsit laposak voltak, egyedül a szellemház tetszett a legjobban, azon izgultam sokat és valahogy együtt tudtam érezni a két lánnyal. Nagyon jól ki lett találva a story, de mint Zsolti is említette, szerintem az iskolai bántalmazás valahogy nem ide való lett volna, nem ilyen szituációba kellett volna felhozni ezt a bullying témát, hanem inkább egy iskolán belül tudtam volna elképzelni a helyzetet. Plusz hiányosság a számomra, ami szintén meg lett említve és az első IOV-ben is érezhető volt nagyon is, hogy a mellékszereplőkről abszolút nem kapunk történetet, nem ismerjük meg jobban a háttértörténetet, hogy nekik mi volt a baj a múltban. Bár azt értékeltem ebben a könyvben, hogy kicsit megismerhetjük a szereplőket. De valahogy akkor sem az igazi...
Az plusz pont, hogy Leiner Laura tett bele egy nagyon jó karaktert, amin nem kicsit lestem és mosolyogtam rajta rendesen. :) Jó lenne tudni, hogy Sára öccse hogyan lett olyan, amilyen. (Akik olvasták, sejtik.)
Nálam a korhatár egy erős 16-ot érdemel! Sok helyen olvastam, hogy sokan adtak vagy adnának rá lazán egy 13-ast vagy 14-est, de szerintem túlzott sok káromkodás és nehéz élethelyzetek miatt nem egy laza korhatárt érdemelne ki! Akkor sem, ha a mai gyerekek már rendesen tudnak káromkodni. :)
~By: Klaudi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése