Lassan és mégis biztosan eljutottam a Semmi pánik befejezéséhez. A régi nehézkes kezdés ellenére szép emlékkel búcsúzok.
Diósvámhatár balszerencsés kölykei mindig hittek abban, hogy tényleg balszerencsések vagy átkozottak. Aztán felbukkant a farmerdzsekis Kókusz és - különös idegenekhez megfelelően - fenekestül felforgatta az életüket. Ráadásul éppen akkor szívódott fel, amikor egyikük szerint sem tudták volna levakarni. Ám Kókusznak nagyobb tervei voltak: mindenáron balszerencsétleníteni akarja a négy fiatalt. A tervében ugyan szó sem volt vérszomjas vaddisznóról, Egyszarvú-piknikről, piros bogyós limonádéról, seprűhajításról, templomi tehetségkutatóról, belsejüket rágó elfelejtett titkokról, egy zűrzavaros búcsúról. Ám Lea, Andris, Gabi, és Dani körül mostantól mindig történik valami eszelős... Ezekhez viszonyítva a közelgő 13.-ai péntek már nem is tűnhet annyira vészesnek. Vajon jó vége lesz?
