Hosszú leállás után elsőként a második versenytábor második felvonásával végre tovább prezentálom a könyvkritikáimat.
Leiner Laura a II/1. rész nagy hatású berobbanását követően hasonló minőséggel folytatta a sikersztorit és nagy örömmel olvastam tovább.
Már ötödik napja tart az IOV verseny és a címvédő piros csapat továbbra is versenyben van erőn felül teljesítve. Ám az otthoniak továbbra is kétkednek, számukra az idei Szirtes csapat látszólag mindörökre megbélyegzett társaság marad. Kocsis igazgató próbál tenni ellene és mindent bevetve igyekszik megkedveltetni a négy versenyzőt a diákokkal, miközben a Hortobágyon egyre kiélezettebb a verseny. Sáráék négyen pedig az események sodrásában lassacskán rádöbbennek valamire: szimpla sorstársak helyett sokkal többre találtak egymásban...
Amilyen meglepően erős kezdéssel dobbantotta Laura a II. trilógiát, tőle elvárható módon ugyanolyan erőbedobással folytatta is. :-) Bár ezúttal ellenfelek ellenére nem kaptunk konkrét ellenségeket erőszakosként vagy zsaroló üzemmódban, ellenben azt helyettesítve minden másban sokkal erősebb vizeken evez a sorozat. Hortobágyi vizeken. :-) A társaság kirekesztettségével kapcsolatban a II/1. résznél hiányoltam azt, hogy - a közös sötét billog ellenére - csak a legfőbb szereplő történetét ismertük meg. A 2. rész szerencsére továbbhaladt ebben és mindenkire sort kerít a csapatból. Egyiküknél triviális helyzetből a külvilág feltételezése nagyon durva, másik szereplő pedig - kora ellenére - kapott egy nagyon durva történetet. Hiába fiatalokról írt Laura, nagyon erős élethelyzetekbe helyezte be őket és konkrétan sikerült elképednem. Egyedül az egyik karakter vallja azt, hogy róla minden csínytevés igaz. Ellenben a versenytáborban mutatott bajtársiasságából belegondolva felismerhetjük azt, hogy különböző helyzetekben egy embernek lehet több oldala is és igazi jellem ismerete nélkül nem ítélkezhetünk. Ez nyilván az egész csapatra igaz és ez a mondanivaló rendkívül hasznosan átívelő témakör a regényben. Emellett - enyhe spoiler-ként mondva - pislákoló románc elhúzásához továbbra is tartja magát az írónőnk és helyette meglepő módon másik kialakuló helyzetet robbantott ki. Bár őszintén szólva én számítottam ilyen húzásra is, de ettől függetlenül hatásos volt a történet alakulásában. :-)
Amit pedig kihagytam az első résznél: mellékszereplőként bekerült egy sérült adottságú karakter és vele kapcsolatos segítő funkcióról sokat megtudunk. Nagyon szimpatikus, ahogyan Laura beleszőtte őt a regénybe. Annak idején saját érintettségként Klaudi is nagyon örült ennek, aki akkoriban betársult a II/1. rész kritikájához. :-)
A második rész nagyjából pótolta az eddigi hiányzó elemeket, új vizekre dobott minket, és megfelelő átmenetként hatásosan megágyazott a lezárásnak. Saját meglátásom szerint a II. trilógia történetének alakulása sokkal jobb mederben haladt egyenesen a cél felé.
16 éven felülieknek ajánlott.
Moly-értékelés: 5 csillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése