Stephen King: Az

Eredeti publikálás: 2017. december 11.

Hosszadalmasabb kiesést követően ezúttal második alkalomként egy rendhagyó és dupla elemzést hoztam el. Stephen King egyik világsikerű és klasszikus történetéről van szó, aminek a címe a megnevezhetetlen gonosz által nemes egyszerűséggel csak "Az". A hatalmas terjedelmű és két idősíkot felvonultató könyvből 1990-ben már készült egy 2 részes TV-film, amit kamaszkoromban még szerettem is. Ám igazából akkoriban a TV-vetítésre szánva nem vállalhattak be bármit a készítők és ezáltal a mai világban sajnos nem állja meg a helyét. A nagy olvasási hullámom kezdete óta szerettem volna beszerezni a regényt, de ismereteim szerint már antikváriumokból sem lehetett kapni. Szerencsés helyzetek sorozata alakult ki azáltal, hogy mozifilmes adaptáció készítése vette kezdetetét. A TV-filmhez hasonlóan szintén 2 részre bontva tervezték, amiből egyelőre az első felvonás csak a gyerekkori történéseket mutatja be. Ez nekem már előre szimpatikusabb volt annál, mint ahogyan a TV-film visszaemlékezéseket elevenített fel. Végül a szeptemberi mozivetítés idejében felújított köntössel újra megjelent a regény, így végre beszerezhettem és két legyet üthettem egy csapásra. A könyv 1170 oldalával olyan nagy fába vágtam a fejszémet, amire még nem volt példa. (Leszámítva a sorozatokat egyben tekintve.) De bizakodtam abban, hogy más regényekhez hasonlóan és főleg Stephen King által az eredeti írott forma hasonlóan jó vagy akár maradandóbb élményt is nyújthat. Ezúttal sajnos nem így alakult, de lássuk is a medvét.

A félelmetes történetben hét kiskamasznak szembe kell szállnia a városukat terrorizáló alaktalan és névtelen rémmel. A csatornákban és lefolyókban lakó szörny időről időre a felszínre bukkan és akkor útját hullák szegélyezik. Főleg gyerekek holttestei. De a Derry elnevezésű kisvárosban ezen már senki nem lepődött meg. Az emberek halandók, a gyerekek főleg azok. Egészen addig, amíg ők heten összefognak ellene és egyben saját félelmeik ellen. Végül pedig meg kell esküdniük, hogy 27 év múlva visszatérnek. De vajon hogyan szállhat szembe hét gyerek az egész várost megfertőző gonosszal? Stephen King vérfagyasztó izgalmak között mesél még egyben gyerekkorról, felnőttkorról, barátságról, kirekesztettségről, és vágyakról. Máshogyan mondva: az egész életről.

A regény fő motívuma alapvetően jó párosításként szociológiai drámát egyesít kemény horrorral, miközben a történet több szálon és 27 éves eltéréssel két idősíkon is fut. A gyerekkori részek által a szereplőknek a városi rém mellett még úgyszólván saját démonjaikkal és brutálisan  terrorizáló bandatagokkal is meg kell küzdeniük. Mindannyian meg vannak bélyegezve eltérő különcségekkel és súlyos problémákkal, mint például hipohonderré nevelés vagy akár családon belüli molesztálás. Mindez ad egy nagyon súlyos lélektani felnövéstörténetet, amiből pedig felnőttkorra visszaköszönnek a gyermekkori traumák és bizonyos berögzült személyiségtípusok újra a rabjaivá tehetnek minket. Mindez nagyon jó átivelő momentum az egész történetben. Ám sajnos hozzá kell tennem, hogy a jó alap ellenére a könyv felépítése és szerkezete határozottan nem szimpatikus számomra. Egyrészről a gyerekkori és felnőttkori eseményekről felváltva olvashatunk. Bizonyos események még idő előtt kiderülnek, mint például egy felnőttkori halálesetről a könyv elején olvashatunk és ezáltal nem lehet izgulni a gyerekszereplő sorsáért. Másrészről sok ponton vontatottnak és elnyújtottnak érzem. Például - a nagy terjedelmű részek között beékelve - az úgynevezett közjátékokat felesleges időhúzásoknak gondolom. Illetve olyan erotikus utalásokat és komplett szexuális abúzusokat tartalmaz, amik szerintem éppen egyáltalán nem illeszkednek az aktuális hangulatvilághoz. Mindez számomra sajnos rontott az olvasás minőségén, miközben alapvetően is hosszadalmas olvasmánnyal volt dolgom. Bár könyvrajongó lettem és nagy általánosságban a könyvekből nehéz jó filmet készíteni, de jelen helyzetben nekem mégis a mozifilmes megvalósítás tetszik jobban. A könyv nem adta át azt a félelmet és azt a lelki terrort, amit az új film nyújtott. (Talán a vontatottsága miatt.) Inkább csak undorítóbb és igazi félelem nem jött át belőle. Bár 1-1 jelenetet hiányolok a filmből és a könyvhöz viszonyítva a horror-elemeket is bővíteni lehetett volna, de nekem így is jobban átadta a hangulatot. Kemény horror helyett valószínűleg a könyv szociológiáját és a drámai felnövéstörténetet akarták inkább előtérbe helyezni a filmkészítők, ami tökéletesen sikerült. Szerintem pontosan megfelelő koncepcióvá is vált, hogy az első rész csak a gyerekkort mutatja be. Ha nem lenne benne vérengzés, akkor lélektani hatásával egy komoly és mély ifjúsági történetnek is megfelelne.

Mindent összevetve világsiker ellenére nem tartom megfelelőnek a regény szerkezetét és textúráját, miközben számomra a mozifilm nyújtotta az elvárt hangulatvilágot. Mindazonáltal nem bántam meg a könyv megismerését sem, de nagyon nehéz olvasmány volt és helyette meglepő módon a mozi-adaptáció első felvonása lett abszolút kedvenc. Jelenleg epekedve várom a bővített DVD-kiadást és a folytatást.

A regény kifejezetten csak felnőtteknek ajánlott!