Palacsinta éjfélkor

Ez a különleges fiatalos gasztro-történet Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös tervezésében született meg - az Ellenpontokhoz hasonlóan - két karakter váltott szemszögével. Mégis egyedi különálló alkotás és a főszereplők váltakozó fejezeteit külön-külön írták meg egymáshoz.

Mira és Máté egy kollégiumban lakva már néhányszor elment egymás mellett a folyóson, mégis álmatlanság vagy éhség felbukkanásával útjaik csak így keresztezik egymást. A konyhában éjfélkor, amikor nem szabadna szobán kívül tartózkodni. Bár szokatlan a szituáció és egyéb negatív körülmények feszélyezik a megismerkedést, mégis rendszeressé válnak titkos éjféli találkák.
Odaégett palacsinták, kőkemény rizs, és ehetetlen mártások szegélyezik átvitatkozott éjszakáikat. De ahogyan a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan kettejük remek párosára. Ám az élet ehhez számos akadályt gördít eléjük, ami a tizenévesek szokványosan zavaros élete mellett esetükben - problémás családi életből kiszakadva - hatványozottan is igaz. Mindezekkel szembenézve vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

A regény kerete a jól bejáratott civakodós-viharos fellángolás sablonját ezúttal a karakterek csetlő-botló főzési-sütési próbálkozásaiból fakadó helyzetkomikumokkal fűszerezi, amit beárnyékolnak - egy időben érintve mind a két félnél - különböző családi viszontagságok. A fiatalok önmegvalósító megpróbáltatásaihoz  még egyéb fontos elemként próbál fókuszálni a baráti társaságok jelenlétével, ám számomra ebben hiányosság és negatívum is volt. Eléggé buta viselkedések miatt a mellékszereplők többsége inkább zavaró volt és így egyik társaság sem lett a szívem csücske. Illetve  nem éreztem át a kellő összhangot vagy összetartozást, pedig Máté esetében a társasággal kapcsolatban történt egy mindent felülíró felismerés és egyébként ez volt a regény legerősebb történetszála. A regény érdekes szimbolikával vezet végig minket azon, ahogyan a főszereplő páros főzési-családi-baráti krízisek összetételén külön-külön és együttesen is végighalad. A főzőcskézési próbálkozásokban és sikertelenségekben kismértékben magamra ismertem, mert én (hozzájuk viszonyítva későn) 3 évvel ezelőtt kezdtem a szárnypróbálgatásaimat hasonló buktatókkal. :-) (Igazából a nagyon jó lencsefőzelékem után hibásan elbíztam magamat...) A főzésekkel kapcsolatban a paprikás krumpli és a bologna-i spagetti történet-morzsája volt a kedvencem. A könyv külön érdekessége, hogy a befejezés után kapcsolódó recepteket tartalmaz és ez abszolút kreatív ötlet. ^.^

Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös projektje egy kellemes és többnyire mókás gasztro-próbálkozási regény lett. Könnyed kikapcsolódásra javasolt. Csak káromkodás miatt szabtam ki magas korhatárt, ami egyébként - mélyebb tartalom nélkül - szinte indokolatlan és problémát is okoz a regény megfelelő besorolásához. Ezen változtatni kellett volna és a helyzetet részletesebben kifejtem egyéb megjegyzésben.

16 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Egyéb megjegyzés a korosztályról: sajnos egy nem elhanyagolható negatívumként a könyv tartalmaz káromkodásokat és a kiadó - ifjúsági műfajhoz viszonyítva is - valójában csak 12+ jelzéssel illette meg. Pedig a műfaj alapvetően 14-es korhatárnál indul és bőven lehet 16-os is, miközben magyar jogfelügyelethez tartozó TV-adások esetén a nemiséget érintő káromkodás használata máig nem tolerálható 12+ korhatárban. Én úgy gondolom, hogy pontosan írásban még fogékonyabbak lehetnek a fiatalok és ezért még jobban oda kéne figyelni. (Nem saját szakmai ártalomként próbálom ezt mondani.) A nemzetközi ifjúsági besorolás miatt használok 14+ korhatárt, de a káromkodásokkal szemben ugyanúgy szigorúbb hozzáállást képviselek és ezért legtöbb esetben tartom ahhoz a 16-os besorolást. (Különben sok esetben komoly történet is közrejátszik.) Enyhén megdöbbentem a kiadó által felvázolt korosztály-ajánláson, miközben egyébként ez eddig nem volt szokása és sajnos nincs kötelező könyv-korosztályozás. Azért sajnos, mert akkor ilyen nem történhetne meg.
Adott esethez tartozik még egy kis történet a részemről, ugyanis a véleményemet hónapokkal ezelőtt már néhány oldal után - normális hangnemben - felvázoltam a Manó kiadónak és még ennél is jobban felháborított a kiadóvezető hozzáállása. Ugyanis a vezető hölgy szerint a mai 12 évesek már mindent is ismernek és én a 30+ éves koromból adódóan csak kötekedni akarok az ifjúsági könyvekkel szemben. (Valószínűleg rám keresett.) Ráadásul még abba is ő kötött bele igazából, hogy én teljes magyar pontossággal írtam le példának a káromkodásokat és szlengesítés miatt nem mondtam valós adatokat. (Attól még a káromkodás szinte ugyanaz marad vagy akár pont a helytelen írás is egy negatív kép a fiatalok számára.) Itt az agyam ledobta az ékszíjat. Az Alien sem fog lekerülni 14+ korhatárba, mert én 25 évvel ezelőtt 9 évesen lettem rajongó! Én így voltam, míg más 17 évesen is megugrik tőle. Nyilván mindenki más és értelmesebb tini talán nem ettől fog állandóan csúnyán beszélni, ellenben a kiadó által megadott korosztály-besorolás a szülőnek nem jó támpont. Nem sugallhatunk olyat a gyanútlan szülőnek, hogy teljesen ártalmatlan gyerek-könyvet finanszíroz a saját pénzéből. Miközben ráadásul nyilván nem tartjuk be szigorú pontossággal a korhatárokat és a 12+ által sokan megvehetik már a 10 éveseknek is. S a 10 éves azt fogja olvasni, hogy ba**d ki vagy ba*** ki. Tényleg erre van szüksége a rohamosan romló mai világnak?? Ha egy mai 12 éves ennyire tud mindent, akkor nyugodtan engedjük dugni össze-vissza? Már bocsánat! Álljon már meg a menet és ez nem így megy! Az csak egy dolog, hogy én írok egy bejegyzést... S mi van, ha valóban berág egy szülő és a gyereke ilyen félresikerült besorolás miatt kezd el káromkodni? Részemről ez nem megfelelő hozzáállás olyan kiadótól, ami gyerekeknek és fiataloknak ad ki termékeket. Esetleg komoly mondanivaló nélkül szlengesítés miatt elgondolkodtam volna mégis 14-esnek jelezni és annyit engedni, de így ezután már főleg nem. Ha fiatalabbaknak szeretne könyvet kiadni, akkor pedig sajnos olyan szabályokat kéne felállítani az írókhoz. Ugyan már a két írónő is mellőzhette volna a szükségtelen káromkodásokat, de itt alapvetően nem velük van a problémám forrása.