F, mint?

Eredeti publikálás: 2020. június 12.

Hosszabb kimaradás után végre sikerült elolvasnom Kalapos Éva új és szokatlanul rendhagyó művét, melyet ezúttal ifjúsági műfaj helyett nagyon mély tartalommal ellátva felnőtteknek készített. Igazából korábbi sikeres könyveit követően több hónappal ezelőtt kíváncsian vetettem rá magamat erre is, ám ezúttal új stílusával határozottan nem sikerült elnyernie tetszésemet. Őszintén szólva egy időre letettem és más könyvekbe vágtam bele, majd a karantén-helyzet - befásulás vagy gyorsabb olvasás helyett - úgyszólván másféle projekt-vágyat hozott elő belőlem. Ezért is történt az, hogy régóta nem jelentkeztem és nehezen is haladtam az olvasással. Most azonban - könyvesboltok újranyitása előtt - sikerült végére jutnom és elhoztam róla a kritikámat. A következő időszakban igyekszem jobban haladni vagy akár teljes újdonságokat is hozni. ;-)

A harmincas Fema eladó egy budapesti non-stop boltban. Egy szűk lakásban él anyjával és a férjével. Otthonukban beteg leépült édesanyját ápolja, miközben pedig a kihűlt és problémás házasságát próbálja - vagy már nem is próbálja - fenntartani. Egyik napja olyan, mint a másik. 

Egy napon azonban minden megváltozik; megjelenik a Fotós. Amikor a titokzatos kapucnis alak a telefonjával fotózni kezdi az embereket, Fema körül egyre furcsább dolgok történnek. A különös figura idővel mindenkit megtalál a környezetéből, amivel rejtélyes céljai vannak. Fema hamarosan szembesül az egyik legnagyobb kérdéssel. Elvárások helyett élve mennyit ér az élet? 

Kalapos Éva a sikeres ifjúsági regényei után most felnőtt történettel jelentkezik.

A könyv első fázisában megismerjük főszereplőnk kiüresedett életét és mély problémák által gyökerező nyomasztóan negatív világnézeteit. Enyhe spoiler: Fema saját gondolataiban folyamatosan ócsárol és lenéz mindenkit szabadszájú fogalmazásaival. Rögtön az elején kifejezetten taszítóvá vált számomra, ami miatt sajnos nem tartott fent egy alapvető érdeklődést és kifejezetten ellenszenvessé is vált. Na most ezáltal esetleg a mai magyar valóság szomorú-sivár részét hivatott volna bemutatni, de ez számomra túlment egy határon. Spirituális életfelfogásommal határozottan nem tudom elfogadni, hogy valaki semmire ne legyen képes a boldogulásáért és így nullán tengődve sajnáltassa magát. Márpedig én is rengeteg gyomrost kaptam az élettől egészen gyerekkoromtól a jelenig, ám mégis sikerült rátalálnom egy boldog útra és még 30 év felett is sok tervvel vagyok tele. Főszereplőnknek is akarat kellett volna, dehát szinte mazohistaként még élvezte is a helyzetet. Tehát egy ilyen mélyen elmerült közönyös hozzáállást egyáltalán nem voltam képes befogadni és tolerálni. Sajnálatos módon - felesleges embercsoportokat illetően - pontosan a rejtőzködő negatív szereplő látásmódjával kezdtem azonosulni és ezt nem tartom helyes példának egy regénytől, de végül pedig e rész logikátlan körforgássá válik. Kis idő elteltével bizonyos külső események hatására kismértékben változni kezd szereplőnk meglátása, ezt követően a Fotós rejtélyes és bizarr tettei - vérbő thriller-vonal megadásával - valamennyire életet lehelnének a könyv végéhez. A titokzatos Fotós a negatív szemléletű és haszontalanként elkönyvelt emberekkel szembeszegülve először még érdekes görbe tükröt mutathatna, ám végső céljával kapcsolatban mégis teljesen értetlenül állok. Ugyanis kezdeti terrort követően egyáltalán nem válik horrorrá, illetve egy körforgással tarkítva inkább gubancos pszihológiai hadviselést próbál bemutatni. Amennyire izgalmas lehetett volna a vége, annyira el is veszett a kevés varázsa is. Nagyon nehéz spoiler nélkül írni erről: példának okáért akár bízhatnánk a főszereplő felülkerekedésén és a Fotós jelképezhetné a saját démonjainkat, ám ehelyett a könyv végkifejlete mégsem ad semmiféle felülkerekedést vagy küzdelmet. Ezáltal az én szememben a könyv története a főszereplőjével együtt a semmiből indul és a céltalan semmiben lebeg tovább. A történet alapanyagából - kissé finomabb stílusban - vártam volna egy nagy kiteljesedést, de nem kaptam meg tőle. Egy biztos: a Moly értékeléseit látva nagyon megosztó történetről beszélünk és mindenkinek más-más véleménye van róla. Számomra érthetetlen a könyv célja vagy motivációja, ami által üres érzésekkel csuktam össze.

Kalapos Éva talán rá akart mutatni a mélységes negatív életvitelek hibáira és esetleg hasonló elveszett lelkeknél célt találhatna, de tanulság vagy felülkerekedés nélkül jelenlegi formájában számomra nem állta meg a helyét. Emellett a főszereplő folyamatos lekezelő viselkedése miatt sajnos nagyon nehezen sikerült átverekednem magamat az olvasáson és így egyáltalán nem vált kedvencemmé. Mivel Kalapos Éva eddig tanulságos és szerethető regényeket írt, ezért részemről óriási kár érte. Remélem, hogy a jövőben másféle útirányt választ.

A korhatár megállapításánál erősen gondolkodóba estem. Ugyanis a cselekmény teljes egészében nem fürdik vérben és ponyvában sem, mégis néhány részletes leírással a felnőtt élet negatív bugyrát mutatja be eléggé mélyen. Ezáltal én egyáltalán nem javasolnám útkereső kamaszok kezébe, de ezúttal valóban nem is nekik készült.

18 éven felülieknek ajánlott.

Moly-értékelés: 2 csillag.