Eredeti publikálás. 2018. április 30.
Nagy érdeklődéssel vetettem rá magamat erre az új sorozatra, ami rendhagyó újítást hozott a magyar könyvpiacra. Úgyszólván antológia-sorozatról vagy téma-sorozatról van szó. A kötetek egyenként más-más szereplők egymás iránti problémáit mutatják be, miközben a regénysorozat darabjai ráadásul más-más írónők tollaiból is származnak. Emellett az Ellenpontok kiadása nagyon érdekes felépítéssel is rendelkezik és leginkább ez keltette fel az érdeklődésemet. Úgy van megalkotva a kiadvány, hogy az egyik szereplő naplója után teljesen át kell fordítanunk az egész könyvet és - másfajta történet illúzióját keltve - új oldalszámozással indul a másik szereplő nézőpontja. A két rész között pedig - nagyobb méretben és kivágáshoz középen összehajtva - fekete-fehér képregény-stílusú lapokon találhatjuk a végkifejletet. Mindez nagyon izgalmasnak tűnt, de az 1. rész esetében a végeredmény sajnos egyáltalán nem ilyen élményt adott és ehelyett sajnos csalódást nyújtott.
A könyv ismertetője szerint a történet egy kiskamasz lány és édesanyja napi csatáit követi végig. Mert ugyebár kivel tudjuk a legnagyobbakat vitázni? Hát természetesen a saját anyánkkal. Fiala Borcsa regényét olvasva érdemes beszállni az érzelmi hullámvasutazásba, mert hátha magunkra ismerünk.
Az egymás ellen állított szemléletekkel kapcsolatosan rögtön legfőbb problémának mondanám, hogy - az ismertetés ellenére - valójában alig tartalmaznak logikailag összeköthető kapcsolódási pontokat és eléggé kevés részletben beszélhetünk valódi konfliktusokról. Igazából tényleg azt érezhetjük az olvasás során, hogy két különböző történettel állunk szemben. Márpedig én azt gondolnám a lényegének, hogy összekapcsolhassuk a problémákat és erre kaphassunk megoldást. Ám ilyet csak nagyon elvétve kapunk ettől a könyvtől. Mindezzel kapcsolatosan először is kiemelném a kiskamasz lányról az alábbiakat. Hebrencs és pökhendi viselkedésével egyenesen irritáló volt, ami egy főszereplőhöz nem szerencsés választás. A karácsonyi gyűjtögetésének olvasása közben még én éreztem magamat kínosan. Az ellenkező szálon az édesanyával kapcsolatban pedig csak egy bizonyos titok általi félelmet ismerünk meg, nagy konfliktus ugyanúgy nem kerül terítékre. Mindemellett a kiadvány közepén található képregényes lapszedetben - tulajdonképpen megoldandó probléma nélkül - nem kapunk megoldást vagy praktikát semmire. Helyette nagy időugrással ott is egy új történetet olvashatunk. Az egészet áttekintve egyszerűen nem tudom, hogy az írónő ebből mégis mit akart kihozni. Értetlenül állok az egész könyv előtt és ilyennel talán még nem is találkoztam. Egyébként külön nem éreztem át azt sem, hogy miért kell a lánynak és az anyjának állandóan kocsisként káromkodni. Emiatt magas korhatárba kéne sorolni, pedig eközben a történet nem érdemli meg.
Összegezve egyik nézőpont sem volt szimpatikus és a kapcsolódási pontok hiányossága által sajnos egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. A jó alapkoncepcióból nem született meg egy mondanivalóval teli összefüggő kerek alkotás. Nagyon akartam volna kedvelni, de így nem ment. Ennek ellenére mégis kíváncsi leszek a további részekre, ugyanis azok leírásai sokkal érdekesebbek és ráadásul a 3. részt Kalapos Éva írta. Nagyon remélem, hogy a többi részt jobb történetvezetésekkel alkották meg.
14 éven felülieknek ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése