Eredeti publikálás: 2016. október 6.
Ezúttal a sok könnyedebb stílusú könyv után végre egy nagyon komoly témára vetettem ki a hálómat, ami meglepő módon a DAC sorozatot jegyző Kalapos Éva különálló regénye.
Ráber Patrik teljesen átlagos középiskolás és 6 osztályos gimibe jár. Normálisnak tűnő családja és néhány kevésbé normális barátja van. A lányok többsége alig veszi észre. Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek tanul, ami alapján szabadidejében verseket és monológokat tanul. Az őt körülvevő emberek nem igazán értik meg. Amikor pedig mégis felbukkan számára a szerelem, akkor az eddigi nyugodt élete teljesen fölborul. Patrikra nincs szüksége a világnak azok szerint, akik zaklatni kezdik őt.
Ez a könyv főként az úgynevezett cyberbullying kemény témaköréhez nyúlva egyszerre mutatja be a fiatalkori online és valódi megfélemlítést. Kalapos Évától a DAC folyamatos problémamegoldó történetvezetése után immáron egy sokkal komolyabb és veszélyesebb oldalát ismerhettük meg a mai fiatalok életének. Ez pedig Kalapos Évától nagyon meglepő volt, illetve magyar ifjúsági könyvek közül először olvastam ilyet. Részemről Éva nagyon hatásosan nyúlt ehhez a témához is. Helyenként eléggé nyomasztó volt számomra már csak azért is, mert valamennyire nekem is volt részem ilyen problémákban. Valójában nem ugyanilyen formában és igazából idősebbként kiálltam magam mellett, de az olvasás közben ezekre akkor sem mosolyogva gondol vissza az ember. Részben ezért és megbővülő dolgaim mellett kis időre le kellett tennem az olvasását, pedig nem lett volna hosszú olvasmány. Emellett a regény nagy tanulságot ad azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó problémához sokkal körültekintőbbként kéne hozzáállnunk vagy akár saját esetünkben nem szabadna egyre növekvő masszában hagyni magunkat. A történet végeztével a legutóbbi Tabu könyv módszeréhez hasonlóan ugyanúgy találunk egy szakmai segítségnyújtó kiegészítést, ám Éva könyvében ez annál is bővebben van kifejtve. Viszont két dologgal nem értek egyet, ami a történetet és a könyv jellemzését is érinti. Egyrészről a történet vége egy sokkal durvább következményt vált ki, mint amire számítottam volna. Úgy gondolom, hogy a valóságban ez így nem történt volna meg. De Éva talán ezzel is csak azt akarta nyomatékosítani, hogy a tetteknek és szavaknak súlyos következményeik lehetnek. Másrészről a könyv hátulján láthatunk egy 14-es korhatár-jelzést, ami rettentően kevés és teljesen érthetetlen. Már a DAC is tartalmaz olyan témákat és arcpirító jeleneteket, amiknek idősebbek felé kellett íródniuk. Így pedig egyáltalán nem értem, hogy azokat követően miért pont ez a könyv kapott ilyet és egyáltalán miért 14+ jelölés került rá. (Példának okáért rengeteg káromkodást is tartalmaz.) Ennek semmilyen értelme nem volt a Manó kiadó részéről.
A durva végkifejlethez igazodva akár többet is várhattam volna a történet alakulásától, de összességében Éva az eddigi stílusától eltérően is újabb jó olvasmányt alkotott.
Kifejezetten 18 év felett ajánlott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése