Eredeti publikálás: 2019. szeptember 28.
Elérkeztem végre a versenytábor harmadik részéhez, melyre már tűkön ülve vártam. Ahogyan megjelent, azonnal lecsaptam rá és minden mást félretettem. :D ^^ Bár a számításomhoz kisebb elmaradások csúsztak be. Hiába egy befejezésről beszélünk, ezúttal sajnos nem teljesen ért fel ugyanolyan végeredménnyel.
Semmi kétség: az Iskolák Országos Versenyén 11 nap több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel megszűnik, ezáltal pedig a Piros csapat teljes értékű tagjaként még inkább törekszik az áhított kupa megnyeréséért. A győzelemig azonban hosszú még az út. Ezen a vetélkedőn a feladatok és a versenyzők sem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen vetélytársból hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból talán futó ismeretség...
A folytatás - a főszereplő szemszögéből nézve - még nagyobb harci lelkesedéssel vág bele az előre nem sejthető szövevényes versenyek izgalmaiba, miközben Leiner Laurának sikerült még több mély indíttatású momentumot becsempésznie. A korábbi csúcspontot követően ezúttal elgondolkodtat minket, hogy mennyire működhet két fiatal között megváltozott életkörülmény és távolság kettőssége. Emellett a táborozók élete idegi pattanásokig feszül az álnok ellenfél cselekedeteivel együtt, miközben nagyon komoly tanmesét kapunk a versenyzéssel kapcsolatos emberségről és egymás felé irányuló hozzáállásokról. Bújtatott tanulságként szolgálva a verseny egyik kiesési lehetőségével eléggé meghökkentő esemény történik, ami tükröt állít elénk. Ötletesnek tartom azt, mintha még a szervezők is így alakítottak volna mindent. Laura feszült izgalmakba csavarva tökéletesen eltalálta a történet főbb mondanivalóit a fiatalok felé és ezáltal sikerült még egy szintet emelnie. Komolyan nem tudom, hogy ezt meg tudja-e ugrani még. Mindeközben pedig szintén szimpatikus élményt nyújtott, ahogyan a versenytábor lassacskán megváltoztatja vagy kinyitja Hanna világát. :-)
Ugyanakkor az érdekfeszítően izgalmas történet folyamában sajnos három negatívumot is el lehet mondani a kötetről. Egyrészről a második rész után hiába reménykedtem Hannától kevesebb drámai merengésben, ezúttal - a versenyeket megszakítva - még annál is többet kapunk belőle. A sok önmarcangoló visszaemlékezésből egy nagyobb kifejtés valójában igazi magyarázatokat ad Hanna folytonos gondolataira és Laura rá is világított a XXI. századi fiatalok igazi központi problémájára vagy hibájára; de a folyamatos megállás sajnos nem tett jót a történet folyamának. Én úgy gondolom, hogy az előhozott változásokhoz mérten fokozatosan csökkenteni kellett volna ezt az adagot. Mert így sajnos nem éreztem az átmenetet, ami pedig reális lehetett volna és így mégis kiveszett. Másrészről sokkal nagyobb káromkodásokat is tartalmaz, amit szintén túltoltnak éreztem. Igazából a történet mélységével eddig sem ajánlottam a regényt fiatalabbaknak és nem vagyok én írott káromkodás elleni prűd, de régi műveihez viszonyítva itt már kezdett túlzássá válni. A Bexi és a versenytábor után jobb is volna Laurától olyan könyvvel előhozakodni, amiben kicsit visszavenne a túlfűtött hangulatból. Harmadrészről enyhe spoiler-ként: a végkifejlet tulajdonképpen csak a verseny lezárását tartalmazza és nem kaptunk mellé egy szép epilógust. Laura ezúttal sok momentumot hagyott a levegőben és óriási kár értük. Például hiába világított rá az életviteli problémaforrásra, epilógus nélkül sajnos a semmibe torkollik a téma. A sok önmarcagolás helyett ez kerülhetett volna jobban fókuszba. Ennek talán ellenpólusaként a könyv legutolsó mondata tartalmaz egy meglepő és izgalmas lehetőséget, ami eléggé felkorbácsolta az összes olvasó gondolatait. Akár negatívan, akár pozitívan. Ezt erős spoiler-ként átsatírozva írom le: vége az első trilógiának. Akármilyen lehetőség is volna ebben, jelen pillanatban Hanna életéhez és a megszerzett barátokhoz akkor is hiányosnak érzek egy méltóbb elbúcsúzást. Sajnos most emiatt nem is éreztem annyira katartikus vagy robbanó befejezésnek, mint például a Bexi sorozat esetében. A felmerülő lehetőségtől eltekintve sajnálatosnak érzem ezt.
Ami pedig mindemellett a verseny győztesét illeti: hát ezt nyílván nem fogom így leírni, de mégis korábbról említve az emberséges hozzáállás tanulságával sikerült elérnie a megfelelő befejezést. Igazából eléggé mézes-mázassá alakult még hiányos lezárásként is, de teljesen áttekintve a verseny fináléja így volt helyes és ennek így kellett történnie. :-) Többet nem mondhatok. :P ^^
Befejező részhez viszonyítva most nem sikerült hoznia erősebb összhatást és kielégítő finálét, de mindemellett mégis rendkívül élveztem az egész sorozatot. A felbukkanó hibák ellenére imádtam olvasni, ahogyan Laura tulajdonképpen az élet vagy fiatalkori élet mindenféle velejárójáróját ezúttal mélyebben beleszőtte a versenyzés eseményei közé. Egyszerre szól életről, halálról, barátságról, szerelemről, ellenfelekről, ellenségről, emberségről, és megfelelő verseny-pszihológiáról. Kíváncsi leszek, hogy a jövőben mire számíthatunk tőle. Illetve vajon mikor? ^^
~Szeretjük az írónőnket!
16 éven felülieknek ajánlott.
Moly-értékelés: 4 csillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése