Rólad-Neked: Mamusz, Bejgli, Szerelem

Megkésve jelentkezek ezzel a karácsonyi történettel és ezzel együtt boldogabb új évet kívánok mindenkinek. ^ . ^

Király Anikó 2023-ban a "Strand, Papucs, Szerelem" után 5 évvel váratlanul úgy döntött, hogy időugró műfajváltással és évszak-váltással folytatást hoz el nekünk szinte ugyanolyan formában. Én pedig 1 évvel később terveztem be decemberre. Annak idején nagyon tetszett az előzmény és én is jó lehetőséget éreztem volna folytatásra, de ennyi év után nem olyan izgalmas hullámokkal ringatott vissza a Balatonra.

A "Vadkacsa hadművelet" után pár évvel Bogi édesanyjával közös utazási irodában dolgozik. Bár imádja mások utazásait szervezni, az adventi vásárokkal nincs kibékülve és konkrétan a Karácsonnyal is hadilábon áll. Gyerekkorában éppen az ünnepek alatt váltak el a szülei és ezt továbbra sem dolgozta fel magában.

Bogi főtt kukorica-bolond és futóbolond párjaként Robi szeretné, ha a lány átérezné a Karácsony szívmelengető hangulatát. Persze ezt nem egyszerű megvalósítani alábbiak szerint. Bogit Bugyinak hívja a féltestvére, édesanyja múltjából felbukkanó szerelmi élete pedig rejtélyesebb egy hirtelenül felbukkanó rokontól is, édesapja pedig életében először valódi majrézás tüneteit produkálja közelgő osztálytalálkozó miatt. Mindennek a tetejébe maga Robi is furcsán viselkedik, ráadásul Boginak egy híres írót és annak idegesítő fiát kell kísérgetnie.

Bogi régi nyári problémáit az írónő azonos helyszínekkel teljes egészében átforgatta New Adult műfajba karácsonyi motívumokkal és - lehetetlen küldetéssel - karácsonyi hangulat keresésével. Mintha Bogi életét ismétlődő karma vagy ismétlődően hiányos személyiségfejlődés kísértené még fiatal felnőttként is. Rövid velősséggel nyilatkozok arról, hogy a strandos előzmény 5 évvel korábbi kedvelése ellenére ez nálam váratlanul erősen fentakadt a rostán. A történetben is eltelik 5 év, ahogyan a megjelenések között eltelt. Ennek ellenére a huszonévessé vált Bogi az írónő fejében ugyanolyan hisztis-hebrencs kiscsaj maradt és nem nőtt fel. Ez a viselkedés tiniként érthető volt és ott néhány nap alatt megváltozott egy jó ügy érdekében, amivel szép kerek ívet zárt le. De itt elvileg eltelt 5 év, ami mellé és ráadásul New Adult-ként nem erre számítottam. A történet alappillérét szerencsétlenkedő és pajzán humorvilág viszi, aminek a fele szintén inkább ifjúságiba illett volna. Persze szeretem az ifjúsági könyveket, csak itt nem illett a vérfrissítésbe és a történet önismétléseivel nem jött át a koncepció lényege. Nem feküdt a humorvilág sem egyáltalán, inkább sajnálatos módon fárasztó lett és emiatt lassan evickéltem el rajta. Illetve Bogi és Robi között egyáltalán az egész könyvből nem éreztem a nagy szerelmet és a szikrát. Valahogyan abszolút hiányzott az az érzet, hogy ők 5 év óta mekkora párok és mennyire szerethetik egymást. Talán pont az a gond, hogy egy valódi folytatás helyett műfajváltással mégis annyira az első történet ismert sémájára akart hasonlítani és ismét ráépíteni. A könyvnek későn már csak az utolsó negyede későn tudott elérni olyan fordulópontot, ami érdekességet és aha-pillanatokat nyújtott.

A regény egyébként csak perverz humor miatt illeszthető laza 16-os karikába, semmi komoly történetet nem tartalmaz, ennél komolyabb ifjúsági könyvek vannak a palettán.

Óriási kár, hogy időugró műfajváltás döntésével nem tudott összeállni egy konkrét stílusváltás és így önismétlésével (részemről) elcsúszott az új történet. 🙁 Pedig régen én is azok között voltam, akik folytatást kívántak. Van az a pont, amikor egy jól sikerült történetet mégsem szabad folytatni vagy nem akárhogyan.

16 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 2 plusz fél csillag.

Belvárosi Deák sorozat 2. ~ Tud rólunk valaki a Deákban

Novemberben megjelent Laurától a Deák gimi 2. része, ami rögtön "kötelező olvasmány" volt számomra. :-) Már korábban is végeztem vele jóízűen, csak a sors fintoraként közvetlenül novemberi kritikaírás előtti percekben elromlott a PC-m és ezért most karácsonyi program lett belőle.

Az X-csapathoz éppen az a személy fordult segítségért, aki összetörte az egyikük szívét. Roniék egy időre kénytelenek szüneteltetni a tevékenységet, hogy Benedek felkészülhessen a következő lépésre. A döntés után a profil újraélesedik, sorra érkeznek a megkeresések, és a tél beköszöntével egyre sokszínűbb feladatokkal találja szemben magát a csapat. A Deákon belül és kívül is...
A tagok között az összhang töretlen. Problémák megoldása, tanulás, elmélyülő barátságok, és felszínre törő érzelmek között lavíroznak. Eközben kudarccal és nem várt fordulattal is szembe kell nézniük.

A Deák 2. részével Laura más sorozataihoz hasonlóan bizonyos szempontokból emelte a tétet és - az első verseny sorozatot kissé megidézve - a titkos csapat problémamegoldásaiban erőteljesen előkerült a moralitás kérdésessége. Az 1. rész megdöbbentő végkifejletének megoldásán nehézkesen kicsit huzamosabban dolgoznak a karakterek és igazán izgalmasan utána pörög fel a történet, ahogyan az 1. résznél is első harmad után ismertük meg a kialakult helyzetet. A különböző nehézségű problémák és azok megoldásai kifejezetten érdekfeszítők lettek. Bár a karakterek egymáshoz fűződő kapcsolatai továbbra is lassan haladnak vagy akár valakik között már feszítve toporognak, de az összetartó dinamikát - szintén a versenyhez hasonlóan - nagyon jól szemlélteti számunkra Laura. Izgalmas előjel a 2. rész végén a főszereplőnél egy váratlan új iskolai helyzet és egyfajta ellenség megjelenése. Kíváncsi leszek arra, hogy következő részekben ebben fog-e történni kényszerhelyzet által szült felborulás. Van ilyen érzésem. ^ . ^

Viszont 3 negatívum is érintette az izgalmasabbra szőtt történetet. Egyrészről rögtön az első harmadnál a téli-karácsonyi hangulathoz elhúzva kissé logikátlan vagy jobban mondva más módon elmismásolt Benedek várakozása, ugyanis a titkos csapat egyik szabálya szerint mindenkinek kötelező segíteni. Laura kifejezetten decemberre akarta időzíteni és ezért ezt az időugrást választotta nem megfelelő indokokkal kiegészítve. Másrészről a kihagyott segítség visszaköszön a regény közepén egy másik problémából úgyszólván gonosz fél lelkét érintve, csak ezt Laura sokkal komolyabb hangvétel nélkül ilyen laza történetbe nem tudta volna beleszőni és ez sajnos így felemásan adja ki magát. Laura olyan helyzetekbe mászott bele, amikkel mégsem tudott mit kezdeni. Harmadikként felbukkant egy olyan feladat, ami pedig a valóságban abszolút bagatell volna és itt utolsók között mégis rendkívül elnagyolttá vált. Hiába írta meg pörgős izgalmakkal, de a mérleg néhol észrevehetően elcsúszott.
A címmel kapcsolatban egyébként eléggé aggályosnak tűnt ilyen halál-spoiler alkalmazása, közben valójában ennyire egyértelmű képlet helyett két helyzetre is utal és - enyhe spoiler-ként elmondva - a valódi vészhelyzet csak ütős cliffhanger-es lezárásnál adódik.

A 2. rész kicsit emelt a hangulatvilágon, de az említett felemás megoldások miatt inkább csak tartotta magát ugyanolyan szinten. Várom majd a folytatást. Mivel elméletileg tavaszi történet várható, ezért én most gyorsabb tavaszi megjelenésre számítok. (Nincs még bejelentve.)

14 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 plusz fél csillag.

A fotó a szegedi Deák giminél készült október 25.-én. :-)
Vicces módon és ráérezve ezzel a stílussal úgy néztem ki megjelenés előtt is, mintha Roniék újdonsült ellensége lennék a lezárásból. :DD

Nincs több titok

Tavi Kata második önálló regényének olvasása régóta húzódott nálam és most bepótoltam. A tartalomismertetésből előre érzékeltem, hogy az előző könyvhöz hasonlóan újra feszegette a határokat.

Helgát egy buliból hazafelé néhány fiatal kirabolta és azóta fél legtöbb helyre egyedül elmenni. Barátai nem hagyják teljesen bezárkózni és egy bosszantó évfolyamtársa felajánlja félelmeinek legyőzését. A fiú önvédelmi órákat tart gyerekeknek és elképzelése szerint Helgának is tudna mit tanítani. Helga a félelmeiből táplálkozó undok stílusával csak lassan nyílik meg Daninak, míg a fiú még zárkózottabb és titkolózóbb marad. A lány egy idő után nem tudja eldönteni, hogy saját maga miatt vagy Dani miatt várja-e az edzéseket. Ráadásul eközben fény derül a támadók kilétére egy baráti társaságból, ami nehéz döntés elé állítja Helgát.

Vajon mennyit érnek a régi és az új barátságok? Milyen titkokat rejthet Dani múltja? Helga valaha is ki mer állni saját magáért?

Tavi Kata az előző regénye után újra egy összetetten komoly történetet tárt elénk egyszerre több fontos beszélnivaló témákkal együtt. Támadás traumájától kezdve haladunk át korábbi pszihés betegségek hátterén, családi problémákon, szülők hibáin, mozaikcsalád gondjain, egymás meg nem értettségén, mindebből előbukkanó családi titkokon, önmagunk megvédésén, s a végéig alapvetően fő fókuszként nem egy civakodó viszonyra alapul a regény. Sajnos döcögősen indul Helga traumatikus ellenállásai miatt, de egyre több családi titok felbukkanásával ellenérzéseinek reális értelmet nyernek és önmagáért kiállva fokozatosan kilép a homokbuckájából. Ne dobja senki ezért a könyvet az elején. Az kifejezetten tetszett, ahogyan két karakter által halovány spiritualitással utalt a pszihés betegségekre és a kapcsolatok ok-okozati kialakulására. Emellett igazán reális módon egy családtag sem patyolattiszta, a negatív cselekedetű karakterek közül pedig nem mindenki csupa gonoszság megtestesítője és talán kényszeres helyzet lehet az oka. Tavi Kata úgy csavarta meg a történetet ilyen irányban, hogy mindez elbizonytalanítja Helgát a döntéseihez és emiatt a végéhez érve a történet rendkívül elgondolkodtatóvá is válik. Mi vajon mit tennénk és hogyan döntenénk? Hogyan állnánk bosszút és hogyan rendeznénk a felborult családi kapcsolatainkat? Azt viszont túl gyorsnak éreztem a regény végéhez, ahogyan Helga ráeszmélt elhibázott családi döntések közben begubózásából fakadó saját hibáira és egyik pillanatról a másikra beleveti magát az új érzelmek kinyilvánításába. Ami valójában újabb kis láncreakciós problémákhoz vezet. A regény eddigi hangulatából hirtelen fordulattal itt sajnos nem éreztem át a megfelelő vibrálást a szereplőkhöz, ehhez hiányzott volna több oldal. Végül rendkívül durva helyzet derül ki és az tesz pontot minden titok lehullására, amire nem számítottam egy Young regénytől...

A borító koncepciójának szokatlan érdekességeként a szerelemlakat valójában a főszereplő helyett eredetileg leszbikus mellékszereplőkhöz tartozik és még tovább árnyalva egyikük pedig határozottan negatív személy. Enyhe spoiler-ként az pedig nagyon hiányos a történet végéről, hogy a borító ellenére ez a szál nem oldódik meg. Borítófotózás pedig emiatt és a sokrétegű elemek miatt feladta a leckét, ezért egyszerűen csak egy kedvenc helyemen tájfotózással készítettem - a pesterzsébeti kiserdőben.

~ A kiadó által megállapított korosztályról ismét aggályokat fejezek ki. Vörös Pöttyös kategórián belül Kata előző regénye már 15 év feletti korhatárt kapott és jelenleg a sokkal durvább események is megkövetelnének átlagos ifjúsági 14-esnél magasabbat, ám a kiadó érthetetlen módon ismét csak 14-est tüntetett fel. Ezúttal önmagában nem is a káromkodással van akkora probléma, mert egy helyzet kivételével abból nem sokat tartalmaz. Ám egy nagyon durva fogalmazású szexuális indíttatást tartalmaz és - enyhe spoiler-ként - fény derül valakinél családon belüli erőszakra. Az előbbi helyzet stílusa sem fér bele 14-esbe és a családon belüli erőszak pedig törvényi rendelkezések által nem prezentálható 16 éven aluliak számára! Tehát a regény hivatalosan nem lehetne javasolható 16 éves korig. Abszolút érthetetlen, hogy a "Tagadj mindent" 15+ besorolása után ezt miért nem sorolta oda a Könyvmolyképző kiadó. Javasolok egyébként minden kiadó számára egységes 15 év feletti korhatározást a Young regényekhez és abból nem lenne ilyen aggályos helyzet. (Én attól még maradnék 14-es és 16-os váltakozásánál.) Legfeljebb 12-be a Middle ifjúsági vagy más névvel alsó ifjúsági műfaj felel meg szexualitás nélkül, teljesen káromkodás nélkül, és minimális erőszakoskodással. (Például Szent Johanna gimi.) Bár sajnos nincs regény-felügyeletünk, de ilyen formában ezért Demoklész kardja lebeghet és alábbi szerint valaki már meg is lendítette... Ugyanis pont eközben tudtam meg egy adatbázisból, hogy a könyv szigorú módon átiktatásra került egészen 18-as korhatárba! (Ami pedig már drákói túlzás is lett.) Nincs több titok senki előtt. Az külön értelmetlen helyzet, hogy könyveknél többnyire miért nincs 15+/16+ használva... Jelenleg a kiadók besorolásai nagyon aggályossá váltak. ~

Szép tanmesét kaptunk (idősebbeknek) önmagunk megvédéséről és morálisan helyes döntésekről. De valahogyan a váltakozó töménysége és hiányosságai miatt mégsem vált kedvenccé. Tipikus egyszeri enyhén meghökkentő történet. Ettől még 4 csillagot megérdemel és érdeklődve várom Katától a továbbiakat.

Kifejezetten 16 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

 

A farkas éjszakáján

A nyári apró komfortkilépésem után rávettem magamat egy nagyobb hasonló lépésre, ami ismerős írónő pályafutásában is egy új terület. A krimi-thrillerek és tini-thrillerek írójaként ismert Mészáros Dorkától látszólag vérfarkas-mitológiára alapozott rejtélyekkel övezett dark fantasy jelent meg - magyar környezetben - 2024. szeptemberben. (A krimi nem a műfajom és ezért sajnos korlátozott ismeretem van az írónőtől.) Bár tavasszal a Legnagyobb hülyeség határozottan nem nyerte el a tetszésemet, de - a regény főszereplőjéhez hasonlóan - valahogyan elkezdett vonzani magával a farkas rejtélye. :-)

A csendes-alvós kis Ordasbálványon már a honfoglalás kora óta szájról szájra jár egy különös történet, ami szerint emberfarkas jár szabadon és napéjegyenlőségek idején lecsap kiszemelt áldozataira.

A városka lakóinak többségéhez hasonlóan Fruzsi sem hisz a szörnyeteg létezésében. Butaságnak és gyerekes mesének tartja csupán. Ám rejtélyes karambol után egy ismeretlen megmenti az életét, hirtelenül furcsán kezdenek viselkedni a barátai, és megszaporodnak a különös pusztítások a biztonság szigetének számító településen. Fruzsi az álmában sem gondolná, hogy egy ellenállhatatlanul végzetes vonzerőhöz köze lehet az egésznek és a farkas meséjének...

Vérfarkas-mitológiára és helyi legendákra alapulva rejtélyek felszíni kapargatásával indul a történet, miközben főszereplőnkkel is megesik egy megmagyarázhatatlan baleset. A regény harmadáig nem egyértelmű, hogy tényleg fantasy-t olvasunk-e és tényleg léteznek-e a falu környékén mendemondákon alapuló misztikus lények. Szövevényes kapcsolati hálókkal együtt Dorka valójában jó érzékkel húzta a mézesmadzagot és fenntartotta az érdeklődést az összetett helyzet kibontakozásáig. Még úgy is érdekfeszítő volt, hogy egyébként fantasy-kedvelőként sem konkrétan kedvencem a farkasember-mitológia. (Például teljesen más témák miatt néztem végig a Teen Wolf-ot és a Buffy-t.) Regényekből nem igazán olvastam fantasy-t és magyarból konkrétan még soha nem volt ilyen. A regény átível több tragédián és néhány kapcsolati kudarcon is, amíg - több oldalról árnyalva - nehezen körvonalazódik a csavarosan rémisztő valóság. Dorka egyszerre tudott engem igazság közelébe húzni és mégis tévútra téríteni is. Innentől nem tudok több konkrétumot elmondani, mert nem akarok spoiler-ezni. Folyamatosan átívelő emberfarkas megnevezés furcsán hatott számomra és nagyon nehéz volt megszokni, de utólag ráeszmélve a német nyelvből valóban létezik. Dorka a tipikusan megismert mitológiát kibővítette különleges képességű Szelídítőkkel, ami kifejezetten tetszetős volt és többet kívántam volna olvasni róluk. Közben vicces módon teljesen más műfajból mindig az örök kedvenc Digimonszelídítők sorozata jutott eszembe, mert rövidítve ott is voltak megnevezve Szelídítők és ezért az emlékeim összekapcsolták őket. :D ^.^ Illetve az írónő pluszban kibővítette történetét a magyar környezethez a magyar sámán képességekkel is és ez nagy piros pont részemről! Egyéb nagy pozitívuma a könyvnek, hogy még ilyen témával is letehetetlen volt számomra és most először vállaltam be késő esti olvasásokat. A végkifejlet nagy fenyegetése összetett drámaisággal kötötte össze kerek egésszé a homályba burkolózó múltat a jelennel. Viszont hiányosságokat éltem meg az érzelmek bemutatásával és az emberfarkasok létével kapcsolatban. Fruzsinál nem éreztem át azt, hogy mikor és hogyan történt meg az áttörés. Egyszerűen csak belekerülünk a mélyvízbe vele együtt és onnantól ráadásul sajnos eléggé bután alárendeli magát a helyzetnek. Ott számomra sajnos történt egy enyhe karakterrombolás. A regény egyébként egyben romantikusnak is van hirdetve, de ez klasszikus értelemben kevésbé jellemző rá és túl gyorsan mélyére dob minket. (Az eredeti tartalomismertetés valójában megtévesztő is konkrétan valakivel...) A misztikus világ pedig némileg kidolgozatlan maradt és nem kapunk magyarázatokat az emberfarkasok létére, pedig nagyon érdekelt volna. Egyébként összekuszálódott szálakkal tarkítva több jelentős családdal együtt nagyon sok szereplőt vonultat fel és ez kissé nehezítette a figyelmet, de ehhez kaptunk családfákat a könyv elejére. Folyamatosan lapozgatnom kellett. Ami pedig még kiemelendő: a borító rendkívül kreatív módon valódi kivágásokkal prezentál karmolás-mintákat. A reklámfotókról ez nem látszott, de megvásárolva lehidaltam tőle és már ezért is jókedvvel vettem kezembe. :-)

Dorka a kriminológus vénájával az ősi vérfarkas-mitológiát érdekfeszítő csavarosságokkal ötvözte egyedi misztikus bővítésekkel és egyáltalán nem lépett rá unalmasan klisés amerikai fantasy-szappanoperák ösvényére. Úgyhogy senkit ne tévesszen meg, hogy eredetileg romantikus fantasy-nek van hirdetve. :-) Horrort is csak haloványan érint és nem kell félni tőle. Mindenkinek megér egy próbát, aki kicsit is fogékony misztikus és fantasy történetekre. ^.^ Viszont egyben hiányosnak is éltem meg a mítoszépítést és az érzelmi világot. Dorkával kapcsolatban én sajnos a krimiket nagyon nem szeretem és ezért most nem tudok tőle újra szemezni, de figyelni fogom a munkásságát. ^.^

16 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

London Sztori

Sorozat két része között Leiner Laura újra kiadott egy önálló regényt huszonéves szereplőkkel, ami ezúttal kalandos turisztikai jellegű és – Laura egyik kedvenc városaként – Londonban játszódik.

Aliz mindent elért, amit egy fiatal sminkes csak kívánhat. Népszerű TV-programok stáblistáin szerepel, stabil kapcsolatban él, és érzése szerint végre minden a helyére került. Ám egyetlen nap alatt összeomlik a magánélete. Menyasszonynak gondolta magát, de a barátja eljegyzés helyett szakítással lepi meg. A váratlan csalódás elöl hirtelenül Londonba menekül a nővéréhez, amihez le kéne győznie a repülés-fóbiáját. Ebben egy véletlenül mellé sodródó brit fiú segít neki. A leszállás után útjaik különválnak és látszólag a rövid ismeretség itt véget is érne. Ám nem számol azzal, hogy váratlan érkezése a nővére életében is átrendezi az eseményeket és hamarosan teljesen egyedül találja magát Londonban. Sorsszerű második találkozással egy ismerős marad a hatalmas városban: a repülőn megismert fiú. S innentől folyamatosan egymás látóterébe kerülnek.

A London Sztori Leiner Laura régóta készült érzelmes kaland-komédiája – humorral és váratlan fordulatokkal. Megmutatja, hogy néha egy véletlen találkozás és egy ismeretlen város vezet el az újrakezdés lehetőségéhez.

Különleges városnéző-turisztikai kalandtörténetet kaptunk szórakoztató formában – finomabb komédiákkal és sorsszerűként beállított helyzetek kavalkádjaival. Kifejezetten szeretem a sorsszerű témákat és az utazásokat, úgyhogy a két párosítással nagyon jól indult számomra. Így rendkívül érdekfeszítőek voltak a városnézések és az azokból adódó kalandok leírása. Laura érezhetően sorba vette a kedvenc helyeit, de ez egyáltalán nem is probléma. :-) Emellett igazán jól szemléltette a brit kultúrát is és ezt szintén belecsempészte a humorvilágának repertoárjába. Bár én szintén nem vágyok repülésre és eső nélkül belföldi üdülésekkel érzem jól magamat, de a London Sztori elgondolkodtatott a jövőre nézve egy londoni utazáshoz. Talán 40 éves koromra. :-) Tehát szórakoztatás mellett is mindenképpen hatásos a könyv. ^ . ^

Ám stílusában és gyorsan zajló történetvezetésében vannak kiemelkedően zavaró motívumok. Szerintem Laurát ismerve nem mondok el nagy spoiler-t azzal, hogy érzelmek alakulnak ki. Képtelenségnek tartom azt, hogy stabilnak képzelt kapcsolatból kilépve 1 hét alatt azonnal megforduljon a világ egy emberrel. Ráadásul én ezt fickóként mondom, nem is lányként. Bár talán 5 éven túli kapcsolat és kis mentálhigiéniás nézőpont diktálja ezt bennem, de szerintem – még Laura eddigi világnézetéhez viszonyítva is – eléggé elrugaszkodik a realitástól. Illetve a főszereplőnk újra csak gyorsan beleugrik valamibe, így pedig kettős pilléren tengődik a mondanivaló. Mert persze huszonévesen éljük meg a jelent és a problémás kapcsolati alapra ráébredve nem kell újra rögtön legyökerezni, de egyszerűen nem tudok a két stabil karrierből közös jövőt elképzelni. Illetve még a sorsszerű hitemmel sem hiszem el ezt, hogy pont akkor és pont így találkoznak. Ilyet ennyire gyorsan még a Jóisten sem tud megrendezni. Még sorsszerűséggel nézve is túlságosan elszállt a sztori. Eközben a felborult kapcsolat alapproblémájának robbantása is abszolút triviális és még helyrehozható volna. Mintha csak egy gyors indok kellett volna a történethez és így kiforratlan. Persze vitatéma elindítására jó alappillér. :-) Zavaró tényezők másik részében a szereplők brit közegben eredetileg angolul beszélnének és csak mi olvassuk magyarul őket, amihez Laura megtartotta nyakatekerten a helytelenül túlbővített magyar szövegalkotását. Na most a helyzet az, hogy a britek modoros finomságukkal és szabálykövető nyelvükkel nem tudnak így beszélni. Nekem az agyam rögtön arra próbált ráállni, hogy angolul hogyan mondanánk. Hát így egyáltalán nem. Közben Laura pedig folyamatosan beszélt róla, hogy a britek milyenek. De mégsem úgy írta és ez így nem alkot összhangot. Nyilván valamely szintig nem tudja lealkudni a bejáratott saját stílusát, de valamennyire pedig kellett volna ehhez formálnia. Agyam egyik része  jól szórakozott, míg a másikat mindezek végig zavarták. Nem tudom, hogy most én lettem-e túl kukacos. :-) A címben pedig nem írható egybe - írói szabadelvűen sem - városnévvel semmi, ahogyan Laura gondolta volna.

Mindemellett egyébként a londoni repülős megismerkedés és a borító oldalán található repülőgép-szimbólum meglehetősen hasonlít egy másik magyar írónő repülős regényére, csak ott fordítva Londonból hazafelé történik a megismerkedés. (Légből kapott szerelem.)

Összességében érdekesen szórakoztató élményt nyújt turisztikai kalandozással, de a realitás nagyfokú hanyagolása és átgondolatlansága miatt nem tudok 4 csillagnál többet adni rá.

Kifejezetten 14 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Rólad-Neked: Most először

Nyár elején kisebb megakadásban és újdonság hívogatásával leltem rá a feltörekvő Horányi Hanna Zelma regényére. Ugyan sok lemaradást szeretnék pótolni és azokkal hosszú időre lekötöttem magamat, de hirtelenül mégis vágytam egy kis frissítésre. Így találtam rá a "Most először" című könyvre. Bár ez Hanna második könyve és átlagosnál fiatalabb szereplőt vonultat fel, de ez hívott engem a projektjeim megszakításához. Egyetlen ismerős átfedés abban van, hogy az alkotás a Rólad-Neked kategóriába került a Menő kiadónál.

Az első szerelem megismételhetetlen. Mindenki tudja, hogy el fog jönni. Mindenki tudja, hogy egetrengető lesz. Mindenki tudja, hogy ott kezdődik az élet. Ilyen elvárások mellett nem csoda, hogy az első szerelemre beavatási szertartásként nézünk. De olykor nehéz különbséget tenni ábrándok és valóság között.
Horányi Hanna a 14 éves Zsófi szemszögéből mesél első szerelemről, randikról, iskolaváltásról, csalódásokról, és új kezdetről. 

Szokásos 14-16 év feletti young adult regények helyett a főszereplő ezúttal egy 8. osztályos lány az első szerelmi fellángolás megélésével és eddig elfogadott zárkózottságának kezelésével. Ez így a "megszokottnál" félig fiatalosabb-gyermekibb hangulatvilágot teremtett meg és első érzésre ez eléggé kiesett a harmincas korosztályom érdeklődéséből, ellenben érdekes kontrasztként mégis eléggé bedob minket az iskolaváltás idején történő lelki vívódások hullámaiba. Mivel sikerült - a 14 éves korosztályhoz mérve - viszonylag kellő lelki vívódást is belecsempészni, így ezt is érdeklődve tudtam olvasni. :-) A szerelmi témát illetően egyedi a történetvezetés, hogy a szokványos macska-egér játszmák helyett a vívódások éle Zsófi zárkózottságára és különcségéből is adódó meg nem értettségre van kihegyezve. Ráadásul szintén rendhagyó módon a történet végkifejlete egy olyan csattanóval zárul, ami ad egy kis pofont és valós képet fest a helyzetről. Még én is meglepődtem és végül ez a könyv tényleg kirántott az ifjúsági műfajokkal kapcsolatos komfortzónámból. :-) Az utolsó oldalaknál pislogtam, hogy nem találok több lapot. Bár ebben és egy családi kapcsolatban is hiányos maradt a regény, így számomra ez lett a konkrét negatívuma. Kissé értetlen is vagyok a családi kapcsolat hányattatásának felvázolásával, mivel nem kap megfelelő ívet. Nincs tudomásom folytatás tervezéséről és legalább egy kevés jövőképet kaphattunk volna anélkül.
A korosztály megállapítása ezúttal azért esett nehézségbe szinte végéig, mert fiatalosabb álmodozó stílusvilág mellett mégis társul hozzá lelki vívódás és érdekes módon egyetlen káromkodást tartalmaz (feleslegesen) a végéhez közeledve. Végső soron az lökött meg engem, hogy 12-nél magasabbat kell adni.

Horányi Hanna a kiskamaszkor viharos változásairól egyedi és reális történetet alkotott a mai ifjúsági könyvek palettájába. Olyan fiataloknak javasolt, akik könnyebb és mégis egyedi történetvezetésű ifjúsági könyvet olvasnának. Szorítok Hannának, hogy a közeljövőben tovább színesítse a palettát. :-)

14 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál

A Filter után még korábban kiszemeltem Mészáros Dorkától ezt a regényt, ami kissé féktelen életvitelű 17 éves fiatalokkal ifjúsági és coming of age között elhelyezkedve egy erős hatású drámának lett szánva. Viszont számomra ez nagyon nehéz stílussal indult és hosszú időre félretettem. Kritikám ezúttal tömör lesz.

Szerelem, útkeresések, szövevényes kapcsolatok, rossz és jó döntések, 24 óra, és mindez mindenki életét megváltoztatja.

Átlagos nyári este, dübörög a budapesti éjszaka, 6 fiatal a szórakozóhelyek kaotikus örvényében sodródik. Lassan már senki sem tudja biztosan, hogy ki is ő valójában. Elszabadulnak az addig visszafojtott érzelmek, felkel a Nap, lemegy újra, a 6 fiatal bulitól másik bulizásig keresi önmagát és helyét a világban. Közben pedig megállíthatatlanul közeledik a mindegyikük sorsát megpecsételő esemény.

24 fejezet, 24 óra, bevállalós témák, önmagunk megtalálása és felvállalása.

A könyv szerkezete egy nagyon durva tragédia előrevetítésével próbál megalapozni az egész történetre egy drámai-tragikus hangulatot, viszont hibát hibára halmozó problémás életvitelű fiatalok viselkedése engem taszított és nem tudtam azonosulni velük. Féktelen bulizások, balhék, felelőtlen szexualitások nagyon távolra állnak tőlem. Nem azért, mert bulizás nélküli sivár kocka lennék. Mert egyáltalán nem vagyok az és 12-13 évvel ezelőtt havonta háromszor eléggé jól buliztam én is. De enélkül is lehet jót bulizni, miközben nem minden mai fiatal válik ilyenné és ráeszmélést sem mutat be a történet. A regény és Dorka így sajnos nem tudta megszerettetni egyik szereplőjét sem, ezáltal nem tudtam izgulni értük, ez pedig óriási kár. A végkifejlet tragédiájának háttere pedig igazából nem egyértelműen beazonosítható és így nem látom át a legnagyobb hülyeséget. Számomra ez úgy lett volna hatásos, ha valamilyen óriási hiba ráeszmélésével pozitív változáson indulnak el a fiatalok és mégis valakinek mulasztásából megtörténik egy kisebb tragédia. De így még a durva hatású lezárás is értelmezhetetlen lett számomra.

Dorka korábbi ütős regénye után és a jó alapötlet alapján nagyon akartam szeretni, de sajnos ez most nem sikerült. Talán - felnőttkorú célcsoport ellenére - ez már nem a korosztályomnak való, de fiatalos tanulságot sem fedeztem fel belőle. Ettől függetlenül a jövőben fogok olvasni Dorkától.

18 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 2 csillag.

Pokolba a jó pasikkal!

Rácz-Stefán Tibor még 2019-ben írta ezt a meleg útkereső történetet és akkoriban kezdtem tőle olvasni a könyveit, de sajnos megakadtam az úton. Ezt a regényt sajnos régen abba is hagytam az erős drámája miatt, mert rosszkor talált meg és azóta valahogyan csak 1 hónappal ezelőtt folytattam a zalaegerszegi utazásom alatt. De a gyors pótlás ellenére ez a drámai történet nehéz falat volt és csalódást okozott.

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább saját útját járva szakácsnak tanulna, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék. Viszont másra is vágyik... Bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, és titkon már évek óta szerelmes belé. Gergő kedves, vicces, és figyelmes is. Akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról... Ahogyan beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül. Menjen vagy maradjon? Budapesten tartaná a családja és a Michelin-díjas főnökséf. London mellett is szólnak érvek, ezek közül legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.
Vajon bármikor újrakezdhetjük az életünket? Hunor egyre jobban hinni akar ebben. Csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra. Márpedig most kell eldöntenie.

Elgondolkodtató érzelmi cunami elfogadásról, titkos viszonyról, felnőttkori útkeresésről, helyes döntésekről, következményekről. A történet eleje még érdekesen megalapoz hirtelen ráeszméléssel beinduló viszonnyal kezdve a különböző világnézetekből adódó célokon átívelve. Érdekes volt, hogy hogyan lehet ebből együtt kimászni egy új élet felé. Viszont igazából Gergőn át nagyon erős ellentétként és részemről erős túlzással lett beállítva Magyarország vagy a magyar nép negatív hozzáállása a melegek együttéléséhez vagy boldogulásához. Illetve éles kontrasztként Anglia pedig fel lett emelve piedesztálra. Ez még annak idején pont a feléig annyira nem tűnt fel, de most a felétől folytatva mellbe vágott. A történet odáig ment Gergő - és konkrétan az író - negativitásával, hogy országunkban egyáltalán nem boldogulhat sehogyan egy meleg pár. Nincs tapasztalatom ehhez és ellenben nem akarom elbagatellizálni sem - pont az aktuális helyzetben - a 2021-től tartó LMBT-problémákat, de önmagában a magyar nép többségét nem látom ilyen borúsan. Ráadásul Tibor 2019-ben írta, amikor még nem volt homofób rendelet sem és nem volt pengeélre állítva az LMBT közösség. Emellett a magyar béreket is végletekig szidja és nekem például jobb állami szférás pénzem volt 19-ben. (Ezzel nem akarom védeni a mai rendszert.) Mintha Tibor kicsit jövőbe látott volna és még nagyobb problémákat vetített előre. De ezeket ömlesztve és őszintén megmondva egy reális kép nélkül hagyva. Számomra ez így sajnos bosszantóvá vált a végére. Most enyhe spoiler-rel elmondom, hogy Gergő cseppet sem változik meg és ez csalódás számomra. A cím és az általam prezentált kép jól szemlélteti azt, hogy Gergő mindent feléget maga mögött és ezen semmi sem változtathat. A végjáték meglökésében pedig volt egy olyan nagyfokúan erőszakos kimenetelű esemény is, aminek szintén nem éreztem ennyire szükségét. Túl nagy pofont adott - szó szerint... Én Gergő miatt a teljesen lezáró végkifejlettel sem vagyok megbékélve.

A téma kedvelőinek vagy elviselőinek abszolút olvasható felrázó történet, de részemről a céljához szükségtelenül eltúlzott negatív képpel élt és - intim jelenetek melletti - gyomrosok miatt inkább edzett lelkűeknek javasolnám. Én nem tudtam azonosulni a könyvben megjelent szürke ködös hozzáállás miatt.

18 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 3 csillag.

Egyéb érdekesség: kereken 100. lett ez a bejegyzés. :-)

Belvárosi Deák sorozat 1. ~ Mindig történik valami a Deákban

Hosszú idő után és több "felnőttkorú" regényt követően Leiner Laura elindított egy új ifjúsági sorozatot iskolai környezettel. A Szent Johanna gimi után 11 évvel - másféle tematikában - 4 rész erejéig újra bepillanthatunk egy patinás iskola falai közé és sok komolyabb történet után Laura nosztalgikusan visszacsempészte a könnyedebb hangulatvilágot.

Farkas Roni tizenegyedikes gimnazistaként egy napon váratlanul névtelen üzenetet kap arról, hogy barátja éppen egy másik lánnyal tölti az estét. Roni azonnal véget vet a kapcsolatnak, ám a küldő kiléte néhány nap elteltével sem hagyja nyugodni. Ezért elhatározza, hogy megkeresi a Budapest szívében található patinás múlttal rendelkező és hatalmas területű Deák Gimnázium tanulói között a segítőjét. 

Roni kitartása hamarosan meghozza az eredményt... Ami meglepetésére innentől már sokkal többről szól és váratlan döntés elé állítja a lányt; mert a Deákban mindig történik valami... x)

Laurától az új hosszantartó történetet ezúttal nagy titoktartás övezte konkrétabb tartalomismertetés nélkül, amihez jól igazodva ugyanilyen rejtélyes hangulatban kreatív nyomozós szállal indul a regény és ezzel már az eleje is érdekfeszítően alakult. A fülszöveg tulajdonképpen a negyedéig vázolja fel és utána egymásra épülve több kisebb történetszál követi egymást, ezért jelenleg az 1. résznél én sem nyilatkozok róla részletesebben. Laurához viszonyítva érdekes egyedülálló módon a regénysorozat 1. része még egyáltalán nem fókuszál szerelemre és egészen a végéig semmi jele sincs. Ennek végre kifejezetten örültem és közben ráadásul (a Szent Johanna gimi óta) az utóbbi sorozatok lelki drámáit követően Laura visszaevezett egy fiatalosabb-könnyedebb szórakoztatáshoz. Olvasás közben figyeltem már kritikákból, hogy - főleg hozzám hasonló korosztályokból - nem mindenki örült ennek és sorozat kezdete ellenére kismértékben megosztó lett a könyv. A duplán kirobbanó két verseny trilógia után most nálam sem sikerült nagyot robbantania, de szerintem szükség volt ilyen vérfrissítésre. Ugyan nem igazán érdemes összehasonlításokba bocsátkozni, de egyébként a Deák hangulatvilága a Szent Johanna gimi és a verseny között lavírozik. Igazság szerint a kezdeti hirtelen fellendülés után később a második felében enyhén ellaposodott számomra és csak a végkifejlet hoz vissza egy izgalmi faktort. Ellenben és a szerelem hiányát is ellensúlyozva Laura ahhoz újra jól értett, hogy egy frissen kialakuló csapat között milyen szépen építse fel a kialakuló dinamikát. :-) Emellett kisebb komoly momentumként felmerül az, hogy még jó céllal is hogyan helyes megtenni lehetetlen helyzeteket.

Egyedüli nagyobb hátránynak azt érzem, hogy a regény túlságosan bizonyos problémás feladatok megoldására összpontosít és közben nem ismerjük meg kellően a főszereplőt. Persze ez bőven változhat további 3 rész alatt.

Bár - megszokott helyzetek ellenére - Laura most nem ütötte meg az utóbbi komolyabb hangvételű sorozatait, de ettől még köztes hangvételű szórakoztató történetként ugyanúgy jár érte jobb értékelés. :-) Ahogyan pedig már említettem: bőven fejlődhet és akár komolyodhat további részek alatt. Úgyhogy a jövőben várom szeretettel. ^.^ {Ősszel jelenik meg a 2. rész.}

~ Viszont Lauráról is elmondható jelenleg negatívumként, hogy a könnyedebb hangvétellel és kisebb káromkodás használatával ő sem találta meg a megfelelő célcsoportot. Ő egy kommentben csak 12+ besorolást gondolt a könyvre és a hangulatvilága valóban nem 16 év feletti, de ez több sebből vérzik. Egyrészről a Young műfaj nemzetközileg 14-es és 16-os korhatár között ingadozik, másrészről (a könyves szlengesítés ellenére) "ba*** ki" káromkodás olvasása egyáltalán nem való kiskamaszoknak sem. Ez ugyanolyan szitu, hogy 12+ korhatárral óvatlanul megkaphatja ajándékba egy 10 éves gyerek is és problémákat okozhat. 10-13 éves pedig akármilyen nagymenőnek állíthatja be magát, de ő még gyerek. Ez abszolút kisiklott a medrében és Laura gondolatvilágára is haragszok ebben a helyzetben. Akármennyire is szeretem, de ezzel ő is hibázott. Véleményem szerint bármilyen életszerűen is szeretné bemutatni a diákokat, de laza hangvételre visszatérve nem szükségszerű a nemi célzású káromkodás használata. Teljesen jó és életszerű a "basszus" is. Egyéb példák: basszuskulcs, bakker, rohadt élet. Van egy rakás "gyermekbarát" változat. Jobbat is tett volna ennek a könyvnek, ha tényleg teljesen laza maradt volna és meg lehetne állapítani a célcsoportját. Mert így most nem lehet megfelelően. A káromkodástól nem is lesz minőségien komolyabb, az csak feleslegesen emeli meg a korhatárt. Mivel előző sorozatokhoz viszonyítva ritkábban fordult elő, ezért jelenleg 14-es korhatárba sorolom. De ha legközelebb is folytatódik ez a tendencia és akár olyan szinten súrolva komolyodik a történet, akkor megadom a 16-ost. A Molyon ellensúlyozva 16-ost kellett kiírnom, mert sok kis fiatal is 12-t nyomott saját magukból kiindulva és ez is eléggé negatív helyzet. ~

Kifejezetten 14 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 plusz fél csillag.

A fotót ehhez igazított üdülés alkalmával a zalaegerszegi Deák iskolánál készítettem. ^.^

Palacsinta éjfélkor

Ez a különleges fiatalos gasztro-történet Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös tervezésében született meg - az Ellenpontokhoz hasonlóan - két karakter váltott szemszögével. Mégis egyedi különálló alkotás és a főszereplők váltakozó fejezeteit külön-külön írták meg egymáshoz.

Mira és Máté egy kollégiumban lakva már néhányszor elment egymás mellett a folyóson, mégis álmatlanság vagy éhség felbukkanásával útjaik csak így keresztezik egymást. A konyhában éjfélkor, amikor nem szabadna szobán kívül tartózkodni. Bár szokatlan a szituáció és egyéb negatív körülmények feszélyezik a megismerkedést, mégis rendszeressé válnak titkos éjféli találkák.
Odaégett palacsinták, kőkemény rizs, és ehetetlen mártások szegélyezik átvitatkozott éjszakáikat. De ahogyan a főzőcskézésbe egyre jobban belejönnek, úgy ébrednek rá fokozatosan kettejük remek párosára. Ám az élet ehhez számos akadályt gördít eléjük, ami a tizenévesek szokványosan zavaros élete mellett esetükben - problémás családi életből kiszakadva - hatványozottan is igaz. Mindezekkel szembenézve vajon megtalálják önmagukat és helyüket a világban?

A regény kerete a jól bejáratott civakodós-viharos fellángolás sablonját ezúttal a karakterek csetlő-botló főzési-sütési próbálkozásaiból fakadó helyzetkomikumokkal fűszerezi, amit beárnyékolnak - egy időben érintve mind a két félnél - különböző családi viszontagságok. A fiatalok önmegvalósító megpróbáltatásaihoz  még egyéb fontos elemként próbál fókuszálni a baráti társaságok jelenlétével, ám számomra ebben hiányosság és negatívum is volt. Eléggé buta viselkedések miatt a mellékszereplők többsége inkább zavaró volt és így egyik társaság sem lett a szívem csücske. Illetve  nem éreztem át a kellő összhangot vagy összetartozást, pedig Máté esetében a társasággal kapcsolatban történt egy mindent felülíró felismerés és egyébként ez volt a regény legerősebb történetszála. A regény érdekes szimbolikával vezet végig minket azon, ahogyan a főszereplő páros főzési-családi-baráti krízisek összetételén külön-külön és együttesen is végighalad. A főzőcskézési próbálkozásokban és sikertelenségekben kismértékben magamra ismertem, mert én (hozzájuk viszonyítva későn) 3 évvel ezelőtt kezdtem a szárnypróbálgatásaimat hasonló buktatókkal. :-) (Igazából a nagyon jó lencsefőzelékem után elbíztam magamat...) A főzésekkel kapcsolatban a paprikás krumpli és a bologna-i spagetti történet-morzsája volt a kedvencem. (Mellesleg a bologna-i több okból is csak kötőjellel írható...) A könyv külön érdekessége, hogy a befejezés után történethez kapcsolódó recepteket tartalmaz és ez abszolút kreatív ötlet. ^.^

Erdős Zsuzsanna és Király Anikó közös projektje egy kellemes és többnyire mókás gasztro-próbálkozási regény lett. Könnyed kikapcsolódásra javasolt. Csak káromkodás miatt szabtam ki magas korhatárt, ami egyébként - mélyebb tartalom nélkül - szinte indokolatlan és problémát is okoz a regény megfelelő besorolásához. Ezen változtatni kellett volna és a helyzetet részletesebben kifejtem egyéb megjegyzésben.

16 év felett ajánlott.

Moly-értékelés: 4 csillag.

Egyéb megjegyzés a korosztályról: sajnos egy nem elhanyagolható negatívumként a könyv tartalmaz káromkodásokat és a kiadó - Young ifjúsági műfajhoz viszonyítva is - valójában csúnyán alulértékelve csak 12+ jelzéssel illette meg. Pedig a műfaj alapvetően 14-15 évtől felfelé indul és bőven lehet 16-os is, miközben magyar jogfelügyelethez tartozó TV-adások esetén a nemiséget érintő káromkodás használata máig nem tolerálható 12+ korhatárban. Én úgy gondolom, hogy pontosan írásban még fogékonyabbak lehetnek a fiatalok és ezért még jobban oda kéne figyelni. (Nem saját szakmai ártalomként próbálom ezt mondani.) A nemzetközi ifjúsági besorolás miatt használok 14+ korhatárt, de a káromkodásokkal szemben ugyanúgy szigorúbb hozzáállást képviselek és ezért legtöbb esetben tartom ahhoz a 16-os besorolást. (Különben sok esetben komoly történet is közrejátszik.) Enyhén megdöbbentem a kiadó által felvázolt korosztály-ajánláson, miközben egyébként ez eddig nem volt szokása és sajnos nincs kötelező könyv-korosztályozás. Azért sajnos, mert akkor ilyen nem történhetne meg.
Adott esethez tartozik még egy kis történet a részemről, ugyanis a véleményemet hónapokkal ezelőtt már néhány oldal után - normális hangnemben - felvázoltam a Manó kiadónak és még ennél is jobban felháborított a kiadóvezető hozzáállása. Ugyanis a vezető hölgy szerint a mai 12 évesek már mindent is ismernek és én a 35 év feletti koromból adódóan csak kötekedni akarok az ifjúsági könyvekkel szemben. (Valószínűleg rám keresett.) Ráadásul még abba is ő kötött bele igazából, hogy én teljes magyar pontossággal írtam le példának a káromkodásokat és szlengesítés miatt nem mondtam valós adatokat. Attól még a káromkodás szinte ugyanaz marad vagy akár pont a helytelen írás is egy negatív kép a fiatalok számára! Itt az agyam ledobta az ékszíjat. Az Alien sem fog lekerülni 14+ korhatárba, mert én 25 évvel ezelőtt 9 évesen lettem rajongó! Én így voltam, míg más 16 évesen is megugrik tőle. Nyilván mindenki más és értelmesebb tini talán nem ettől fog állandóan csúnyán beszélni, ellenben a kiadó által megadott korosztály-besorolás a szülőnek kifejezetten rossz támpont. Nem sugallhatunk olyat a gyanútlan szülőnek, hogy teljesen ártalmatlan gyerek-könyvet finanszíroz (drágán) a saját pénzéből. Miközben ráadásul nyilván nem tartjuk be szigorú pontossággal a korhatárokat és a 12+ által sokan megvehetik már a 10 éveseknek is. S a 10 éves azt fogja olvasni, hogy ba**d ki vagy ba*** ki. Tényleg erre van szüksége a rohamosan romló mai világnak?? Ha egy mai 12 éves ennyire tud mindent, akkor nyugodtan engedjük dugni is össze-vissza? Már bocsánat! Álljon már meg a menet és ez nem így megy! Az csak egy dolog, hogy én írok egy bejegyzést... S mi van, ha valóban berág egy szülő és a gyereke ilyen félresikerült besorolás miatt kezd el káromkodni? Részemről ez nem megfelelő hozzáállás olyan kiadótól, ami gyerekeknek és fiataloknak ad ki termékeket. Esetleg komoly mondanivaló nélkül szlengesítés miatt elgondolkodtam volna mégis 14-esnek jelezni és annyit engedni, de így ezután már főleg nem. Ha fiatalabbaknak szeretne könyvet kiadni, akkor pedig sajnos olyan szabályokat kéne felállítani az írókhoz. Ugyan már a két írónő is mellőzhette volna a szükségtelen káromkodásokat, de itt alapvetően nem velük van a problémám forrása.