Rácz-Stefán Tibor még 2019-ben írta ezt a meleg útkereső történetet és akkoriban kezdtem tőle olvasni a könyveit, de sajnos megakadtam az úton. Ezt a regényt sajnos félbe is hagytam az erős drámája miatt, mert rosszkor talált meg és azóta valahogyan csak 1 hónappal ezelőtt folytattam a zalaegerszegi utazásom alatt. De a gyors pótlás ellenére ez a drámai történet nehéz falat volt.
Hunor
igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább saját útját
járva szakácsnak tanulna, ha túlféltő anyja és bátyja végre
elengednék. Viszont másra is vágyik... Bátyja legjobb barátjára,
a pokolian jóképű Gergőre, és titkon már évek óta szerelmes
belé. Gergő kedves, vicces, és figyelmes is. Akivel minden
tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról...
Ahogyan beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek,
Hunor döntéshelyzetbe kerül. Menjen vagy maradjon? Budapesten
tartaná a családja és a Michelin-díjas főnökséf. London
mellett is szólnak érvek, ezek közül legerősebb a szerelem és
az új kalandok ígérete.
Vajon
bármikor újrakezdhetjük az életünket? Hunor egyre jobban hinni
akar ebben. Csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban
találhat rá a boldogságra. Márpedig most kell
eldöntenie.
Elgondolkodtató érzelmi cunami elfogadásról, titkos viszonyról, felnőttkori útkeresésről, helyes döntésekről, következményekről. A történet eleje még érdekesen megalapoz hirtelen ráeszméléssel beinduló viszonnyal kezdve a különböző világnézetekből adódó célokon átívelve. Érdekes volt, hogy hogyan lehet ebből együtt kimászni egy új élet felé. Viszont igazából Gergőn át nagyon erős ellentétként és részemről erős túlzással lett beállítva Magyarország vagy a magyar nép negatív hozzáállása a melegek együttéléséhez vagy boldogulásához. Illetve éles kontrasztként Anglia pedig fel lett emelve piedesztálra. Ez még annak idején pont a feléig annyira nem tűnt fel, de most a felétől folytatva mellbe vágott. A történet odáig ment Gergő negativitásával, hogy országunkban egyáltalán nem boldogulhat sehogyan egy meleg pár. Nincs tapasztalatom ehhez és ellenben nem akarom elbagatellizálni sem - pont az aktuális helyzetben - a 2021-től tartó LMBT-problémákat, de önmagában a magyar nép többségét nem látom ilyen borúsan. Ráadásul Tibor 2019-ben írta, amikor még nem volt homofób rendelet sem és nem volt pengeélre állítva az LMBT közösség. Emellett a magyar béreket is végletekig szidja és nekem például jobb állami szférás pénzem volt 19-ben. (Ezzel nem akarom védeni a mai rendszert.) Mintha Tibor kicsit jövőbe látott volna és még nagyobb problémákat vetített előre. De ezeket ömlesztve és őszintén megmondva egy reális kép nélkül hagyva. Számomra ez így sajnos bosszantóvá vált a végére. Most enyhe spoiler-rel elmondom, hogy Gergő cseppet sem változik meg és ez csalódás számomra. A cím és az általam prezentált kép jól szemlélteti azt, hogy Gergő mindent feléget maga mögött és ezen semmi sem változtathat. A végjáték meglökésében pedig volt egy olyan nagyfokúan erőszakos kimenetelű esemény is, aminek szintén nem éreztem ennyire szükségét. Túl nagy pofont adott - szó szerint... Én Gergő miatt a teljesen lezáró végkifejlettel sem vagyok megbékélve.
A téma kedvelőinek vagy elviselőinek abszolút olvasható szem-felnyitó történet, de részemről a céljához szükségtelenül eltúlzott negatív képpel élt és - intim jelenetek melletti - gyomrosok miatt inkább edzett lelkűeknek javasolnám. Én nem tudtam azonosulni a könyvben megjelent ködös hozzáállás miatt.
18 év felett ajánlott.
Moly-értékelés: 3 plusz fél csillag.